Szinte mindennap látom ezt az egykor szebb napokat megért kis kuszlit a Körmendi úton. És mintha azt sugallná a dög, hogy a kommunizmusban jobb volt. De amilyen gyorsan csak lehet, elhessegetem magamtól a gondolatot, és azonnal sósavval locsolom fel a helyét. Azért ennyire ne legyen már válság.
Tök régen büntettek meg. Olyan jó magyar, újkori pénzbehajtásos, állampolgári basztatásos módon.
Most viszont igen. Már hiányzott. A házfal mellett parkolásért kapok hatezer forintos csekket. Állítólag járda. Eddig nem nagyon mondta senki, felfestve sincs, de ha ők mondják, elhiszem. Az értesítés akkor került az autóra, miközben számolatlan mennyiségű idióta papírokat hajtottam városszerte, hogy ne büntessenek meg majd más hatóságok. De hát hiába bújsz, nem menekülsz.
Ha hátrébb lépünk két lépéssel, hunyorítunk kicsit, tisztán látszódnak a körvonalai annak, hogy az ország üldözőkre és üldözöttekre szakadt. Az valamennyire vígasztal azért, hogy az utóbbiakhoz tartozom. Vagy ez már mánia?
Miközben a parlamentben a képviselők felismerték az idők szavát, és végre iszonyatosan, 15 százalékkal megsarcolták a saját és a polgármesterek eddig adómentes költségátalányát (szimbolikus persze, hogy a politikusokra külön adótörvény vonatkozik, mint ahogy az is, hogy 15 százalék a mértéke), aközben én a 7628B11-46 számú Állományba vételi bizonylati tömböt kerestem a papírboltokban, olyant, ami gépekről és berendezésekről szól.
Hogy épüljön ez a kurva ország.
Malacka hozzászól Gyurcsány Ferenc blogjához: „Tisztelt Miniszterelnök Úr! Kedves Feri!
iszonyatos tempót diktálsz, reméljük, ha elfogadják a költségvetést, tudsz egy kicsit lazítani; mert még olvasni is sok, mennyit végzel el naponta; a helyi lapban végre beírta valaki, na, de, hol van a fidesz féle 14. havi nyögdíj? a fidesz csak demagogizál, hazudik, csúsztat, dehát csak ennyit tudnak.”
A humor kimeríthetetlen forrása itt.
Have a nice day!
Egyszerre bonyolult és egyszerre roppant egyszerű az emberi lélek. Itt van például a melegítőnadrághoz fűződő amblivalens viszonyom. Amikor kétévente véletlenül úgy alakul, hogy utcán viselem, több mint kellemetlenül érzem magam, nem mintha érdekelne, hogy ki mit gondol rólam, hanem csak úgy. Kínos és kerülendő.
Megint más a helyzet otthon. A helyzet az, hogy itthon is 90 százalékban farmerban és normál utcai ruhában feszítek a monitor előtt, ám amikor adódik a ritka ziccer, meglehetősen jó szívvel bújok bele egy szürke vagy fekete melegítőalsóba. Most például egy Umbro márkájúba. Nem nagyon dicsekszem vele, és kéretik nem nagydobra verni az imidzsrontásomat, de a kőkemény igazság az, hogy ezek az órák piros betűs ünnepnek számítanak a hétköznapok szürke tengerében.
Napokkal ezelőtt azzal untattalak benneteket, hogy hogyan szalasztottam el az Eels bécsi koncertjét. Most ugyanez történt indigóval, de az eset, ha lehet, még súlyosabb.
Valahol olvastam, hogy megjelent a – szintén amerikai – Lambchop együttes új lemeze OH (Ohio) címmel. Nyilván nem rágjátok le a körmötöket izgalmatokban. Viszont mi 2000 körül Bécsben elkaptunk egy Lambchop-koncertet, ami életem egyik meghatározó koncertélménye lett. A zenekar teljesen amatőrként indult el Európába turnézni – ha jól emlékszem Kurt Wagner zenekarvezető és padlóburkoló éppen szabadságon volt -, de időközben alternatív sztárok lettek, akikről aztán a BBC filmet forgatott. Mindenestre amikor mi láttuk őket, a nagy sztárság még nem látszott, az elnyűtt napközis tanárnénire emlékeztető énekesnővel együtt simogattuk a macskát a Scene Wien kisudvarán. Hogy aztán valami elképesztő koncertet adjanak utána. Azt hiszem, azóta sem láttam ennyire természetes és pózokól mentes produkciót.
De hogy visszatérjek mondandóm főáramába, utánanéztem a lemeznek, és amikor rákattintottam a weboldaluk koncertdátumokra, kicsit megszédültem. A Lambchop ugyanis tegnapelőtt (pénteken) játszott Bécsben a Gasometerben. És hogy még fájdalmasabb legyen a tény, egy Calexiko nevű csapattal érkeztek, akik szintén előkelő helyet foglalnak el a cd-lejátszóm lejátszási listáján.
A fene vigye el.
Azért felrakok két videót a Lambchoptól. Az első videoklip, a második koncertrészlet. A fickó azt hiszem, már nem burkol padlókat.
„… de most még posztmodernül rávakuzunk a Napra”
Hogy az új 86-os mikor lesz kész, azt nem lehet tudni (hivatalosan 2013-ra, nem hivatalosan biztos jól jött neki, hogy meghalt a magyar gazdaság), de az legalább tiszta, hogy mikor lesz normális 8-as út. Mostanában nem. Ugyanis:
„Galuska János, a Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő Zrt. beruházási igazgatója tájékoztatott a fórumon az M8-as gyorsforgalmi úttal kapcsolatos tervezési munkálatokról, hangsúlyozva, hogy a főút Veszprém és Körmend közötti négysávosítása nem szerepel a 2013-ig érvényes Közlekedés-fejlesztési Operatív Programban.
Az igazgató elmondta, hogy a Veszprém és Körmend közötti útpálya bővítése négysávossá 206 milliárd forintba, két új, önálló nyomvonal megépítése 252 milliárd forintba kerülne.”
Teljes cikk az autimenedzser.hu-n
Én belefutottam, és véletlenül sem akarom, hogy valaki lemaradjon róla. Roppant tanulságos történet, roppant fontos szereplőkkel.
Letépte rajongója bikinifelsőjét a kanos sztár. (fotókkal!)