Anula útmutatása nyomán megtaláltam azt a helyet, ahol árulnak Szombathelyen szódát (nem ásványvíz!). Lendületből be is szereztem a ballont.

Két liter szódát jelenleg 70 forintért vesztegetnek a Nárai utcában. Ehhez ugyan még hozzá kell számolni a 300 forintos palackot, de az visszajön a cserénél. Szóval elég jó ár-értékarányról van szó, azt hiszem.

A mai szódaügylet amúgy egy komolyabb projekt része, melyet Daturával görgetünk magunk előtt, és talán este a megvalósulás útjára lép.

És hogy teljes legyen az öröm és a kép: a szódát egy Kovács János nevű úriember állítja elő itt Szombathelyen a Kertész utcában.

„A kristály tisztasága, a harmat frissessége” – olvasható az üvegen.

Újabb csapást mértünk a globalizációra.

Két és félnapos, jól megérdemelt (fél)szabadságom zárószakaszában sem a teljes henyélésé volt a főszerep.

A látszat szerint egy strandon áztattam magam, a valóság azonban jócskán túlmutat ezen az egyszerű tevékenységen.

Nekem ugyanis a strandon titkos küldetésem volt: a globalizáció elleni küzdelem.

Ennek szellemében rendeltem ki a korsó Borsodi sört, ennek szellemében kentem be fokhagymával a lángost, és ami a legfontosabb, ennek a szellemében tettem le a kauciót az öltözőben a képen látható, kulcsot rejtő nyakravalóért.

Mi tagadás, nem gondoltam volna, hogy valaha egy ilyen kis nagypapás, műagyag tarsolyom lesz, de hát sok mindent nem gondol az ember, ami aztán mégis bekövetkezik.

A tarsoly tartozéka egy zsinórra felfűzött fémérme, amelybe egy szám van beleütve. Az enyémbe például a 147-es. Ha a három számot összeadjuk, 12 jön ki. Nem véletlen. Aki csak egy kicsit is tájékozott a számszimbolikában, az tudja, hogy az antiglobalizációs harcra utal. Vagy az öltözőszekrényre. Kinek mi a fontos.

A Kis-Balaton mindenkiből előcsalogatja a természetfotóst. Nekem például sikerült többször is lencsevégre kapnom a tájegység jellegzetes madarát, a Wizz Air-t.

Igaz, becserkészése nem túl bonyolult feladat. A nagytestű, jellegzetes (magenta színű csőr, fehér, csőszerű test, a farkon megint csak magenta színű mintázat) lény nagyjából tízpercenként húz el Magyarország egyik legérdekesebb és legvédettebb természeti környezete, a Kányavári-sziget felett.

A Wizz Air nemcsak méretével, de mindent betöltő jellegzetes hangjával („wizz-wizz”) is roppant tekintélyt parancsoló madár, a környék domináns egyede.

A Wizz Air feltehetően Sármelléken fészkel.

Figyelmeztetés és életkép a kápolnapusztai bivaly rezervátumban

Nem könnyű eldönteni, hogy jó-e az, ha kibogozhatatlanul összegabalyodik munka, hobbi, befeszülés és ellazulás.

Mindenesetre üdvözlet a Kis-Balaton vidékéről. Két nap az élet. Itt.

Este hallgattam békát, reggel láttam szürkegémet. A tó nem az enyém.

A HVG-ben olvasom (ez az egyetlen nyomtatott sajtó, ami még jár, mostanában megint egész olvasható), hogy Kínában – most hogy beütött a válság – 8 százalékosra lassult a gazdasági növekedés. Jól megszívták.

Ezen annyira már nem csodálkozom, azon viszont el lehet tűnődni, hogy Kínában 221 darab (!) olyan város van, amelynek lakossága meghaladja az egymilliót. Elég nehéz ezt elképzelni, mint ahogy azt is, hogy hogyan lesz ez az egész Kína-ügy a jövőben.

Nem csak az a kérdés, hogy Kína beelőz-e minket (mármint a Nyugatot, most nagyvonalúan számítsuk oda magunkat), hanem hogy ez mivel jár majd. Jól betiltja majd mindenhol azt a szót, hogy Tienanmen tér?

De az is lehet, mire ez kérdés lesz, már senkinek eszébe sem jut kiejteni.

Mindenesetre alakítani kellene Brüsszelben valami jó kis bizottságot, hogy vitassa meg a helyzetet.

Ha eddig a kétely apró szikrája is felmerült bennünk a tekintetben, hogy jó helyre mennek-e az EU-pénzek, akkor most végre megnyugodhatunk.

Amint a mellékelt ábra mutatja (forrás: Szombathelyi Est egész oldalas reklámja) az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapnak és a Új Magyarország kormányprogramnak sikerült egy világos, előremutató, életkedvben bővelkedő kampányba beszállniuk.

Igen, a vidéki Magyarországban és a közpénzből finanszírozott szénakazal-hempergésben van minden bizodalmunk.

A múltkor egy poszt erejéig már felvillantottam a Borsonline.hu korrekt tudósítását az Air France-gép eltűnéséről.

A portál láthatóan nagyon belevetette magát a témába, és ennek a lelkes csapatmunkának, ahol is újságíró és grafikus (vagy a Google) vállvetve küzd valami nagy és nemes cél érdekében, meg is van az újabb, minden ízében zamatos gyümölcse.

Íme:

Amúgy az írás konklúziója:

„Már korábban is volt rá példa, hogy nyomtalanul eltűntek gépek, pilóták: 1968- ban a Budapest–Bukarest járat pilótái ufót láttak a gép közelében, 1980-ban pedig Ferihegy felett figyeltek meg azonosítatlan repülô tárgyat. Amíg nem találják meg a roncsokat, nem zárható ki ez a feltételezés sem – mondta a Borsnak Kriston Endre ufószakértő.”

Én megértem, hogy ez kell egy leszedált ország leszedált lakóinak, azt is, hogy a szegény újságírónak élnie kell valamiből, a tulajnak meg kell a profit, hogy továbbra is fenntarthassa a nyaralóját Dominikán, amihez kiváló eszköz egy repülőgép-szerencsétlenségbe ágyazott családi tragédia, szóval mindent megértek, ettől függetlenül még gusztustalan mint a fene, ha ilyen címeket adnak egy cikknek:

„Álmukban érte a halál Ritáékat az Air France lezuhant járatán”

Aztán a szépirodaloom, a kifinomult elbeszélő kedv is megjelenik a kollega művében:

„Élményekkel és kellemes emlékekkel telve, boldogan szállt fel a négy magyar a gépre Rio de Janieróban, miután három felejthetetlen hetet töltöttek az országban. Egyikük sem gondolta volna, hogy ez lesz életük utolsó útja, mert a repülőgép három és fél óra múlva az óceánba zuhan.”

A Borsonline-on megjelent írás linkjét a dafke nem adom meg. Enélkül is zabálják gondolom. Igaz, sokan meg nem.

Ismét játékra invitállak benneteket. A játékszabályok csak annyiban módosultak, hogy most nem Szombathely a helyszín.

Segítségül annyit azért elárulok, hogy Vas megyében, azon belül egy forgalmas főút mentén készült ez a kedves, vidéki idillt sugalló kép.

Azt hiszem, egy fokkal nehezebb a kérdés, mint a korábbiak, de eddig minden találóst kérdést megfejtettetek.

A helyes megfejtést beküldő főszerkesztői szóbeli dicséretbe részesül, de egy közös nagyfröccsöt/őszilét/kávét sem zárok ki. Igaz, ez utóbbiakat azzal sem, aki nem küld be helyes megfejtést.