jozing


Miért érdemes manapság Shakespeare-t olvasni?

„Shakespeare kezdett rájönni miféle torzító belső szerkezet működik a hatalmasokban. Ha karjukat áldásért a feszületre emelik, alighanem bűnrészesnek akarják megnyerni Krisztust valami fennkölten hangzó gaztettben.

Mikor becsületüket emlegetik, bizonyosak lehetünk hogy a más birtokára áhítoznak.

Ha fölzúdulnak az országért, valószínűleg a trónra fáj a foguk.

Az a félelmes, hogy hisznek is a fedőszövegben: lovagi becsületük, keresztény hitük és rabló ösztönük teljesen összekeveredik, nemtelen érzésük átfest a nemesen; ők ezt is, azt is nemesnek látják.”

Cs. Szabó László: Shakespeare


Csak egy rossz vicc

Mondjuk bemenni a Parlamentbe, egy karikás ostorral csattogtatni jó nagyokat a fülük mellett, aztán a képviselőket a folyosóra terelni, lábuk alá durrogtatni – hm- gumilövedékkel gumicukorral, úgy hogy közben bélyegeket kelljen nyálazniuk órákig egy gusztustalan stenciles lapra.

Persze ez csak vicc.

Mint ahogy az is, hogy három héttel 2010 előtt még nem lehet tudni, hogy végül is mi lesz a munkavállalói kiskönyv sorsa január 1-től.

Az ember néha azt hiszi, álmodik. Csak az ébredés élménye valahogy mindig elmarad.

A kutyafáját.


Influenza és globális melegség kérdőjelek

Azt hiszem, alapjaiban szkeptikus ember vagyok, legalábbis azokban a kérdésekben, amelyet a tömegmédia oly egyértelműen és egysíkúan tálal.

Ilyen mondjuk a H1N1, amely minden híradón kiemelt anyag, de amelynek abszolút nem látni nyomát a való életben. Az egész úgy fura, ahogy van, háttérben egy titkos, off-shore céggel. Ukrajnában egyik nap százan halnak meg, hogy aztán másnap már semmit ne lehessen hallani az ügyről. Magyarországon a politikusok úgy viselkednek, mintha csak fizetett reklámarcai lennének a vakcinának, a kétkedés leghalványabb árnyalata nélkül. Normális ez?

De az is lehet, csak a helyzet hozza ki belőlem a kétkedőt. Ha földrengés lenne Budapesten és élő közvetítésben összedőlne az országház, az emberek jelentős részében felmerülne a kérdés: „Mi lehet e mögött?”

Mióta pár évvel ezelőtt elolvastam egy könyvet a káosz-elméletről, ugyanilyen gyanakvással figyelem a globális felmelegedés ellen küzdő aktivisták – ideértve a cégek és a politika – tevékenységét. A klíma ugyanis egy hangyányival bonyolultabb dolog, mintsem 10-20 év adataiból messzemenő következtetéseket lehetne levonni. Azt senki nem mondja, hogy jó, hogy mindenféle gázokat és szemetet eregetünk a bolygónkon, de a harsány, műzöld szemellenző is irritáló.

Nem mellesleg fél órája olvastam egy botrányszagú írást, mely szerint a nyilvánosságra hozott tudományos adatok kissé koncepciózuson vannak tálalva.

Amúgy meg igen tetszik, hogy december elején még ilyen jó idő van. Kevesebb a gázszámla. Nehogy már sajnálnom kelljen egy másik, megkérdőjelezhetetlen alapvetést, a Gaspromot.


Draskovics 1

Draskovics Tibor igazságügyi és rendészeti miniszter lemondását azzal indokolta, hogy „az általa vállalt jogalkotási és más feladatok túlnyomó részét munkatársaival együtt sikerrel elvégezték, a következő időszak pedig sokkal inkább a pártpolitikáról, mint a szakmai munkáról szól majd”.

Igen, igen, igen. A lemondás okainak megjelölése irigylésre méltó összhangban van az általa elvégzett munkával.


A Perint titkai 6

Szép, okos, megindító szombathelyi tradíció, hogy az erős, tevékeny és tréfáskedvű városlakók mindenféle tárgyakat hajigálnak a Perintbe és a Gyöngyösbe. A tevékenység különösen hétvégén erősödik fel.

Vasárnap reggel kukák, kerékpárok, közlekedési táblák és egyéb objektumok kukucskálnak ki a patakmederből mint az elmúlt éjszaka vidám perceinek művészeti értékkel bíró emlékművei.

Szép is ez, jó is ez. A tradíció továbbfejlesztett változata, amikor a művészek fokozottan próbálják bevonni a nagyközönséget az installáció értelmezésébe. Ennek a szemléletnek egyik legizgalmasabb formája, amikor az installációt alapját képező tárgy nem fedi fel valójában önmagát, így a néző ez ügyben találgatásokra van késztetve.

Ma reggel például a Perint hídon átsétálván, a mederbe pillantván, bennem is megfogalmazódott az esztétikai ihletettségű kérdés: „Hát ez meg mifasz?”