Nem tudatosult bennem eddig különösen, de homályosan valahogy úgy gondoltam, hogy a Kossuth Rádiót rajtam kívül nem nagyon hallgatja senki.

Az igazság szerint én is inkább a hírműsorokra koncentrálok, azon belül is a reggel 7 órás Krónikára. Amikor korán kezdődik a napom, ez a műsor szokott kelteni, több-kevesebb sikerrel.

Most meg azt olvasom a HVG-ben – a cikk a jelenlegi rádióigazgató mellett korteskedik, nem alaptalanul -, hogy a Kossuth a reggeli és a délelőtti műsorsávban, egészen a Déli Krónikáig, hallgatottság tekintetében lenyom minden adót, beleértve a kereskedelmieket is.

Most akkor mi van?

Hiába riogatott az előrejelzés hideggel, téllel, szombaton pont úgy sütött a nap reggel 10 felé, ahogy március 27-én az elvárja azt az ember. A fiú- és a lánykacsa pont úgy totyogott a Gyöngyös partján a piaccal szemben, ahogy kell ilyenkor, és szintén így leste őket a piros nyakbavalós macska, behúzódva a lelógó fűzfaágágak alá.

A patak túlsó oldalán volt az életkép, néhány percig néztem.

Jól esett megállni egy-két percre, kukkolni a világot, amely olyannyira hajlamos elzakatolni mellettem, összefolyatva perceket, napokat, heteket és éveket.

Nem sokkal később már a biciklit hajtottam, és örültem, hogy milyen simán megy, mennyire jól tettem, amikor néhány hete elvittem a szerelőhöz, megjavíttattam: kicseréltek benne valami forgóalkatrészt a pedálnál, amely miatt pár millimétert lötyögött a tengely. Idegesítő volt.

Van, ami úgy jó az életben, hogy kissé kócos, lázas vagy őrült, de van, ami jó, ha simán fut. Ez utóbbi csoportba feltétlen beletartozik a bicikli, különösen március végén, az első tavaszi napsütéses napok egyikén.

Szóval lelkesedésem majdnem töretlen, a jövőt csak az árnyékolja be, hogy holnap reggel át kell állítani az órákat, én meg egy-két hétig kóválygom, szidom azt az idiótát, aki kitalálta ezt a tekergetést, amely egyike topszívatások egyikének, beelőzve még a új influenzát is.

Tegnap arról volt szó a második nagy bejáráson, hogy Szombathely jó eséllyel pályázhat a Guinness-könyvre, ha egy milliárd forintért sikerül pár tucat parkolót létesítenie.

Én a mai közgyűlés délelőttjét is felterjeszteném Guinness-díjra redundancia, érdektelenség és a hatékonyság hiánya kategóriákban.

A délelőttöt valamelyest, egy mondat erejéig – a rendőrök által elvezetett – Lakos Dezsőnek és zászlórúdjának sikerült érdekessé tenni.

Még jó, hogy nem órabérben dolgoznak a képviselők.

Itt a tavasz, a fák készülnek zöldülni, a nap sütni, a szakértők szakérteni.

Az alábbi videón egy autómosó szakértő mutatja be, hogyan kell alapos tavaszi nagytakarítást végezni a járgányon.

Minden blogger és érdeklődő figyelmét felhívom a megyei könyvtár szerda délután 15 órás rendezvvényre:

2010. március 24.
Téma: A blogok világa
Időpont: 15:00

Az Alpokalja Online képviselőinek részvételével kerekasztal-beszélgetés az internetes blog-oldalakról. Fűzfa Balázs (NYME-SEK Irodalomtörténeti Intézeti Tanszék) közreműködésével elemzik a blogok jelentőségét, összehasonlítva nyelvezetét az irodalmi naplók sajátosságaival.

Én igyekszem mindenképpen ott lenni, gyertek minél többen, a kerekasztalhoz sokan odaférnek.

-t-

Na, erre mit tudtok mondani?

Bizony, erősen próbára teszik a türelmemet a hétköznapi élet olyan lehangoló velejárói, mint a sorban állás, parkoló keresés, űrlapkitöltés és a cipőfűzés. A legnehezebb ügy talán a hajszárítás, ahol is az ember 10 másodperc után úgy érzi, hogy ennél haszontalanabb időtöltés nemigen létezik. Ezért aztán általában nem szárítok hajat, de évente egyszer-kétszer még így is belefutok a hajszárítóba. Ma is ez történt.

Szerencsére a napozás és az uszoda könnyen kikerülhető.

Mint sokat tapasztalt bölcs öreg felhívom figyelmeteket egy megfigyelésemre. Ezek szerint amikor ilyen szívósan és ilyen sokáig van tél, amikor március 15-i hosszú hétvégén a wellness szállodák mellett még itt-ott hó van, akkor nagyon hirtelen robban be a tavasz és a jó idő. Meglátjátok, nemsokára rövid ujjú pólóban fogunk flangálni a napsütésben.

A Pelikán-parki varjak már két napja nagyon dolgoznak valamin, ágakkal repkednek ide-oda.

Addig is:

Sandro Botticelli: Tavasz (még mindig tart a Botticelli-tripem)

Az alábbi események a japán bajnokságban zajlottak. Mikor már azt hisszük, hogy nem lehet újszerű módon büntetőt rúgni, akkor kiderül, hogy mégis lehet.

A japánokról azt tartják, hogy nem túl kreatívak, de ezek szerint változnak ők is. Szóval még belőlünk is lehet akármi.

A mondanivaló mibenléte egyértelmű, csak az a kérdés, hogy mindez az átlag választópolgár szintje alatt vagy felett van.