Az alábbi táblázat a múlt heti Figyelőben jelent meg.
Két megjegyzés:
1. Csak Belgium előz be minket az EU-ban adóterhek ügyében. Ott azért talán látszik, hogy kapnak is valamit a pénzükért. Ausztriát, Svédországot, Németországot simán beelőzzük.
2. A táblázat még nem veszi figyelembe a tervezett jövő évi adóváltozásokat.
Szombat délelőtti bevásárlói csúcsidő Pécs belvárosában. Az emberek le-föl vonulnak a hatalmas alapterületű, mindenféle könyvkincsekkel telezsúfolt Libri előtt, amelyben rajtunk kívül egy teremtett vásárló nincs, amíg bent nézegetünk, lapozgatunk, ácsingózunk.
„A Gutenberg-galaxisnak valószínűleg annyi” – könyvelem el magamban, aztán arra gondolok, hogy ha még ennél is nehezebb idők jönnének, nem nagyon tudnék mit kezdeni a megtakarításaimmal, melyek könyvekben vannak.
Mivel csak fennkölten vagy hamisan csengő idézetek jutnak eszembe, inkább nem írom le őket, de azt örömmel közölhetem, hogy egy másik pécsi könyvesbolt forgalmát alaposan feldobtam, amikor magamévá tettem három súlyosan leértékelt világirodalmi válogatást: német, osztrák és lengyel novellák, kötetenként 700-1000 forintért.
Irracionális és dacos megtakarítás idős koromra; a bankok meg a politikusok kéretik kint maradni.
Péntek délután autóban ültem, amikor a rádióban hallottam, hogy 27% lesz az ÁFA, meg még egy kicsit megnyomják a cégautó adóját.
Azt hiszem, bő egy évvel a hivatalba lépése után ennél rosszabb üzenetet nem tudott volna küldeni a kormány a lakosságnak és a vállalkozóknak.
Ha nagyon nekiduráltam volna magam, vagy 30 féle tippet össze tudtam volna szedni, hogy hogyan lehetne pénzt spórolni vagy gazdaságot élénkíteni.
De hát én nem vagyok kormányközeli közgazdász, így inkább fújtam egyet, majd az útbaeső Marcaliban megkerestem azt a fagyizót, ahol gyermekkoromban oly gyakran megálltunk, és jó jelnek vettem, hogy meg is megtaláltam, éppen záróra előtt.
És hát szombaton és vasárnap sem foglalkoztam a 27 % problémájával, inkább paradicsomot szedtem a szülői ház kertjében, sétáltam ifjúságom utcáiban és odaültem a nagy családi ebedhez.
Elárulom, ott sem volt téma a 27%.
Ettől persze az üzenet egy szemernyit sem lett jobb.
Én is találtam ma este (szeptember 15.) egy ilyent a városi honlapon:
Nagyon hosszú bejegyzést tudnék tenni, ha lenne rá kedvem.
Csak éppen most kurvára nincs.
Azért szeretem, amikor magyar cégek nem veszik a fáradtságot, hogy utánanézzenek, ki is csinálná meg rendesen azt a programozói munkát, ami túlmutat egy középiskolás számtech szakkör szintjén.
A milliárdokból épült, ám használhatatlan központi e-ügyintézés mellett figyelemre méltóak az Akadémiai Kiadó cd-szótárjai is.
Mintha csak azon dolgoztak volna a programozók, hogy minél jobban szívassák a hülye, laikus felhasználókat.
És mikor már hittem, hogy pár év alatt égészen belejöttem, hogyan lehet a cuccból valami információt kinyerni, akkor pár perccel ezelőtt egy ilyen hibaüzenettel lep meg minden keresésnél.
—————
500 Internal Server Error
There was a problem writing the XML.
Unable to perform server-side XML transformation.
Unable to perform server-side XSL transformation.
File: (unknown)
Line: 0
Column: 0
XSL runtime error.
Nincs implementálva
Error code: 0x80004001
——————————-
Máig élénken emlékezem, a főiskolán a pszichológia-szigorlat eredményhirdetésekor így szólt a tanár, mikor is felsorakozva vártunk az eredményhirdetésre: „És egy kellemes meglepetés: J. A. elégséges”.
Igaz, remek viszonyomat a tantárggyal, és még inkább tanárral, nem az a nap, hanem a ráncos előzmények határozták meg, így ez a mondat csak afféle folyománynak tekintendő.
Nem igazán az én tudományom – fogalmazzunk így.
E kis bevezető után jöjjön a nagy vallomás. Észrevettem, hogy pár éve előszeretettel járok az út közepén, ha a forgalom megengedi.
Szombathelyen kiválóan lehet gyalogolni például a Kossuth, a Széll Kálmán, a Wesselényi és még sok utcák közepén. Nem túl sokáig, nem túl veszélyesen, egyszerűen csak egy darabig párhuzamosan a parkoló autókkal és a szegélykövekkel.
Pszichológusok kíméljenek.
Ma például kimondottan olyan volt a hangulat a szombathelyi belvárosban, mintha atomvillás után lettünk volna.
Nagyjából annyi ember is volt.
Kis lelkiismeret furdalással ugyan, de vettem egy fagyit a pingvines fagyizónál, legalább neki menjen a bicikli.
Azt hiszem, ezzel a vásárlással jelentősen megdobtam ma a város GDP-jét.
Csak hogy időben tudjátok vagy ilyesmi.
Hétvégén lesz a szokásos múzeumfalui főzőverseny, viszont én nem leszek itthon.
Ma beszéltünk Zsolttal, és valószínűleg kihagyjuk a rendezvényt, az indokok nem túl mélyek, de hadd ne részletezzem most.
Lesz még alkalom.
Több mint egy évtizedig lapult a fiókomban az az óra, melyet 18 éves koromban, középiskolai ballagásra kaptam családomtól egyféle szimbólumként.
Egy darabig félve, de hordtam, aztán elkezdett összevissza járni. Elvittem óráshoz, de valahogy sose lett már igazi.
Én meg olyan vagyok, ha valamit fontosnak tartok, akkor vagy legyen igazi, vagy semmilyen. Így az órát betettem a fiókomba, és szinte el is felejtettem, mert kicsit el akartam felejteni.
Aztán néhány hete hallottam, hogy Szombathelyen van egy órás, aki nagy szeretettel és szakértelemmel javítja ezeket a jószágokat.
Elvittem hozzá. Azt mondta, korábban gyakorlatilag nem csináltak vele semmit, ő sem sokat, mert egyszerűen csak meg kellett tisztítani. Aztán másfél hétig figyelte, hogy rendben van. Reggelenként felhúzta a többivel, ott ketyegett a sok száz sorstársa között.
Most szimbólumként már nálam van, bármit is szimbolizál.
„Vigyázzon rá!” – mondta aggódva az órás, mikor visszaadta.
Olvasom, hogy a kormány szerint idén nagyjából 2% körül lesz a GDP növekedés. Tekintsünk el most attól, hogy miért akar a világ állandóan növekedni, és ha akar, miért pont így méri. Fogadjuk el, hogy az emberek anyagiasak, és ezért.
Hogy aztán a statisztika – különösen ha központi, ugye – mennyire tükrözi a valóságot, az más kérdés. Emlékszem, amikor tíz évvel ezelőtt néhány hónap alatt vagy háromszor betörtek a pincémbe, kissé szkeptikusan fogadtam a javuló közbiztonságról szóló adatokat.
Szóval kedves olvasó, itt egy miniszavazás arról, a ti magán GDP-tek hogyan alakult az utóbbi időben, ha elég sokan szavaztok, kiderül, hogyan viszonyul egymáshoz a valóság és a papír.