Én például hosszú utak során szeretek az autópályák mosdójában kezet mosni, ahol tiszta a mosdó, langyos a víz, van folyékony szappan és fúvókás kézszárító. Szimbólumok nélküli kellemes érzés, in concreto.

Kaptam egy ilyen szórólapot, melyek szerint újabb nagyobbacska kínai üzlet gazdagítja a szombathelyi kereskedelem palettáját. Dübörögnek, és jól teszik. Ezt hívják piacgazdaságnak, kereslet-kínálat.

Ami némi aggodalomra ad okot, az az, hogy nem beszélünk róla, hogy akkor hogyan is lesz ez mondjuk 10-15 év múlva.

Hogy megfelelő válasz-e erre a távolkeleti dübörgésre az egészségügyi „reform”, az iskola és vasút-bezárások, a közbeszerzési és a parlamenti kabarék.

Hasonlóan hatékony taktikában utazik az EU: ők óriási pénzeket szórnak ki az ablakon totál értelmetlen és vicces dogokra, amikből majd a (kínai?) történelemtanárok jó unaloműző adomákat tudnak mesélni az órákon 50 év múlva.

Egyébként az sem lehetetlen, hogy a kínaiak jobban menedzselnék ezt országot, mint mi, végül is akkor vittük valamire, amikor osztrák gyarmat voltunk.

„Végre élőben is bemutatta első dalát Dundika. Az izgatott közönség már alig várta, hogy a szexi fotómodell végre a mikrofonhoz lépjen, s belekezdjen a műsorba. A felfokozott hangulatú tömeg le sem akarta engedni a színpadról a frissen debütált énekesnőt, akkora sikert aratott Bom Chicka Wah Wah című dalával”.

Tovább a szakirodalom folytatására

A kisujj hosszából, a kisujj tövéből induló horizontális vonal milyenségéből, a Manibandha rékhák (csuklóvonalak) számából valamint a Rohiní (az életvonal) minőségéből következtetnek az élettartamra. A hindu tenyérjósok az életeseményeket egy-két év pontossággal képesek behatárolni.
A kisujj hossza:
– ha a kisujj feljebb nyúlik mint a gyűrűs ujj körömperce, az élettartam 100 év körül várható, ha pontosan a felső ízpercig nyúlik, akkor 90 év, ha kevéssel a felső ízperc alatt végződik, akkor 70 év, míg ha a második íz közepéig ér, akkor csak 60 év prognosztizálható.
A kisujj tövétől a mutatóujj felé tartó vonal:
– ha a kisujj tövéből kiinduló vonal horizontálisan haladva törés és színváltozás nélkül eléri a mutatóujj tövét, 100 éves életkor jelezhető előre, ha az előbbi vonal jó minőségű, végig rózsaszínű és a középső ujj tövéig ível, 90 éves élettartam valószínű, ha az előbbi vonal csak a gyűrűsujj tövéig ér, s ha nincs rajta törés, folytonossági hiány és a színe elejétől a végéig rózsaszín, az esetben az illető 60 éves élettartamra számíthat.
A csuklóvonalak száma:
– a két kézen összesen 6 ép, töretlen Manibandha rékha 80-90 évet jelöl. Egy-egy hibátlan Manibandha rékha 10-15 évet jelent, a fél vonal csak fele időt jelez. Minden vonal számit, a jobb és a bal kézen egyaránt.
Az életvonal milyensége:
– ha a Rohiní rékha a Manibandhából vagy közvetlen közeléből indul, áthalad a tenyér közepén a mutatóujj tövéhez kanyarodva, a színe vöröses, nincsen rajta folytonossági hiány, akkor az illető 100 éves életkort fog megélni. A Rohiní az élet során képes alakulni, vékonyodni vagy vastagodni, vagyis a jellem, és a vitalitás erejével az ember képes befolyásolni az élettartamát.

Használati utasítás és további részletek

Nem vette el a Hervis kedvét a kevésbé sikerült kerékpár-komputer fordítás. Igaz, most egy kisebb falattal – egy focilabda feliratozásával – próbálkozik.

Az eredmény érezhetően jobb, de a „tréninglabda” szót másodszori nekifutásra sem sikerült helyesen leírni. De az igyekezet kétségkívül érezhető, különösen a „trÚninglabda” ígéretes.

Mi meg lassan röhögni járunk ki a fiammal: lehet csak egy okos marketingtrükkről van szó?

Szombaton mutatták be Canne-ban Michael Moore legújabb filmjét, a Sickót. A cím feltehetően utalás a film témájára: Michael Moore ezúttal az amerikai egészségügyet járja körül a szokásos szubjektív dokumentalista stílusban.

Van, akinek nagyon bejön ez a stílus, van, akinek nem. Én inkább az utóbbi kategóriába tartozom, de elhiszem, hogy kell ilyen is.

A Sicko máris a filmfesztivál egyik legtöbbet vitatott alkotása, ami várhatóan nagy felzúdulást vált majd ki az USA-ban, ugyanis alaposan leszedi a keresztvizet az ottani egészségügyről, súlyos példákkal illusztrálva az állapotokat. Moore a cannes-i sajtótájékoztatón így foglalta össze az amerikai egészségügyről a mondanivalóját: „Rossz és erkölcstelen. Ki kell szednünk a rendszerből a profitra való törekvést. Ez ilyen egyszerű.”

Azt nem tudom, hogy becserélném-e a jelenlegi magyar rendszert az amerikaira, de mielőtt nekiállunk hübelebalázs módon profitorientáltra átalakítani az egészségügyünket, nézzük meg már ezt a filmet, nehogy nagyon megszívjuk később. Kevés dologban vagyunk annyira jók, mint a rossz minták átvételében.

Itt egy alapos és korrekt amerikai kritika a filmről.

http://www.danerd.com/web_player.swf?Id=3662

Napi pozitív:

Két évvel ezelőtt ültettük ezt a hársfát az udvarra. Szeretem nézni, ahogy nő. Jó érzés. Nézzétek, milyen nagy hajtása vagy milye van neki ott fenn, meg hogy milyen gyönyörű a színe. A fák okos teremtmények, tudják, mi a dörgés.

Van abban valami báj, akikor a pesti ember hanyag eleganciával elkeveredik a vidéki városok, tájegységek, hegyek, völgyek és folyók kusza tengerében. Érthető, hiszen hatalmas ország a mienk.

A tévedés még bájosabb, amikor a média szereplői teszik ezt, kellően látványosan. „Sólyom elképedt az őrségi nemzeti parkban” – írja az Origó címe öles betűkkel, majd a szerző hosszasan ecseteli a köztársasági elnök Fertő-Hanság-béli látogatását és beszédét.

Sólyom amúgy holnap érkezik az Őrségbe. Mindenki tegye meg a tétet, hogy ott vajon hol fog újsághírben elképedni az elnök.