jozing
Adventi hangulat a parkolóban 1
Igazi ünnepi hangulattal, békével és szeretettel teli szívekkel találkozhatott az, aki ma a déli órákban a Thököly úti nagyparkolóba tévedt.
Parkolóhelyek hiányában ideges keringés, útközépre, illetve egymás elé-, mellé-, fölé- és aláparkolás, dudálás, anyázás, apázás. A hangulatot még forróbbá varázsolta két parkolóőr hölgy, akik nem győzték vakuzni a – jórészt kényszerűségből – szabálytalan autókat és osztogatni a mikuláscsomagokat. „Szégyelljék magukat!” – kiabált rájuk kidagadó nyaki erekkel egy frissiben megbüntetett hölgy. „Maga szégyellje!” – mondta határozottan a parkolóellenőr hölgy.
Yeah. Alakul a hamisítatlan ünnepi hangulat.
Megvesztegethetõségem bizonyítékai 11
Délelőtt a szocialisták sajtótájékoztatóján voltam, ahol rövid időn belül két vonatkozásban is sikerült korrupciós vádakba keverednem. Először is lelkesen igent mondtam a vendéglátók kávéjára, aztán a konkurencia tudóstójától kértem kölcsön tollat, melyet meg is tartottam.
A bűnvallomás tárgyi bizonyítékai a mellékelt fotón láthatók:
Tovább súlyosbítja a helyzetemet, hogy nem ez az első eset, korábban már több helyen fogadtam el kávét, tollat, pogácsát, ásványvizet, sőt alkalmanként melegételt is.
Szusi
Hétvégén újra háziember voltam, rám szakadt a háztartás és gyereknevelés terhe, mondhatnám, de nem mondom, mert azért ez enyhe túlzás. Azt is bevallom, élvezem, ha kicsit el kell kanyarodnom a rutintevékenységtől, ami leginkább a számítógép billentyűinek verését illetve a kisasztal feletti angolul való csevegést jelenti.
Mennyivel izgalmasabb például nagybevásárlást csinálni, azon belül is ismeretlen élelmiszereket a kosárba tenni. Szombat délután például a gyerekek meggyőztek arról – no nem volt nehéz – hogy feltétlen ki kell próbálnunk este a fagyasztott szusit. (A Word helyesírás-elemzője már tudja a dörgést.)
Szóval a Lidl fagyasztójánál még mindez jó ötletnek tűnt. Az ára ugyan húzós, ha jól emlékszem 1300 forint, de egyszer élünk.
Hazavittük, egész délután olvasztottuk, aztán kiszedtük a dobozból az egyre kisebb adagnak (fagyaszott, ugye) tűnő pár falat izét, megmikróztuk, majd hárman kb. 20 másodperc alatt megettük a seízű rizsgombócokat és a seízű rózsaszín halacskákat.
Nőm ma este hazajött, megemlítettük neki a szusis élményt. Azt mondja, szerinte meg kellene próbálnunk egy szusi bárban. Bár kulináris kalandvágyunk kicsit sem mérséklődött, egyikünk sem bólogatott valami lelkesen.
A pálcikák még megvannak. Lehet, ezek voltak a dobozban olyan rohadt drágák.
Terjeszkedik az Agora 2
Zalaegerszegen például új profillal nyomul:
Szolgálati közlemény 2
Az ALON csütörtök délután 13 és 19 között megtalálható lesz a Fő téren az SZTV pavilonjában.
Játék, móka, kacagás, forraltbor.
Majd megírom kishírben is, de ott is ugyanez lesz.
Gyertek.
Majdnem GPS 3
A szálloda honlapján fellelhető precíz térkép alapján gyerekjáték megtalálni az utat.
Innen.
Férfimunka volt 1
Recesszió közelében a gazdaság a címe az Origó terjedelmes makrogazdasági elemzésének, amelyből az derül ki, hogy a Gyurcsány-kormánynak minden porcikájában sikerült megfektetni a magyar gazdaságot.
Tiszta Lompos pedellus.
A teljesítmény annak tükrében különösen figyelemre méltónak tűnik, hogy mindezt egy masszív világgazgasági és európai konjuktúra közepette sikerült nyélbe ütniük.
Valószínűleg mindez tananyag lesz a jövőbeli közgazdasági tankönyvekben. Az is valami.
Itt a cikk.
Csillag Étterem, Pécs – Heavy Retro 9
Talán észrevettétek, hogy pár napra kiestem az ALON körforgásából, aminek oka az, hogy kétnapos villámlátogatást tettem a Dunántúl déli részén.
A részletekkel nem untatnék senkit, ami viszont idekívánkozik, az igazából a hétfő estének az a része, melynek során egy retrokirándulás keretében felkerestem azon vendéglátó-ipari egységek közül néhányat, melyekhez szorosabb szálak fűztek.
Nos, a legnagyobb meglepetésemre azt vettem észre, hogy az idő néha furcsa hurkokban halad előre, ahogy arra Stephen Hawking is rávilágít. Lehet, ő is Pécsen volt fiatal.
A Széchenyi téri Mecsek Cukrászdát például átépítették, de most is valami hülye pénztáros rendszerrel kell fizetni, mint a hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján. Biztos bevált.
Meglepetésre üzemel még a Kórház téri 100 éves borozó is. Bár a helyiség – még annál is – büdösebb, mint volt, de tartja magát, talán még a kerek asztal mellett borozó melósok is ugyanazok, mint 1982-ben voltak. Hogy túrós kenyeret árulnak-e, azt nem kérdeztem meg. Igaz, a művirágok eltűntek az asztalokról.
A legnagyobb döbbenet azonban a Csillag Étteremben ért (Hungária utca, volt Petőfi u.), ahol ajtónyitás után majdnem hanyatt vágódtam. Az egykori törzshelyem ugyanis pont úgy néz ki, ahogy 23 évvel ezelőtt, amikor becsuktam az ajtót. A kockás abroszok, a nehéz fa székek, a függönyök, a mozaikos járólap. Minden.
Az egész szellemjárási hangulatot erősítette, hogy rajtunk kívül egy teremtett lélek nem volt az étteremben, és amíg ott voltunk, nem is jött. A pincér, idős néni, egy asztalnál ült, és várt. Vagy csak emlékezett.
Én meg – egyszerre könnyű és nehéz szívvel – rendeltem egy Szalon sört.
