Leesett a turul szárnya a szombathelyi Trianon-emlékműnél
Tudom, némileg fura, hogy ilyesmiért aggódom, de várjatok, várjatok, várjatok, mindjárt megmagyarázom.
Tudom, némileg fura, hogy ilyesmiért aggódom, de várjatok, várjatok, várjatok, mindjárt megmagyarázom.
Izgalmasabbnál is izgalmasabb a kérdés, tegyétek meg a tétjeiteket!
Ha egy mesterséges intelligencia elemezné a blogbejegyzéseimet, könnyen juthatna arra a következtetésre, hogy ezt a fickót a házuk előtti kisfák sorsa aggasztja a leginkább.
Itt a blogon már többször írtam, hogy mostanában hiányzik az erdő. Ha olykor lehetőségem van, akkor lelkesen bevetem magam a fák közé.
Jó hír a Szombathelyre keveredő turistáknak, hogy immár belépőjegy nélkül is rálátásuk lehet az ókori Róma egyik legizgalmasabb magyarországi emlékére. Az itt lakóknak és bejáróknak meg az, hogy nem kell megkerülniük a fél belvárost, ha az Ady tér felé mennek.
A közgazdaság fura fintoraként a külföldre távozók miatt kényszeremelkedésnek indultak a hazai bérek.
Így estefelé már nagyon ragoznám ezt a kérdést, meg hát korábban már néhányszor okoskodtam itt Ady Endréről.
Van-e különbség a Soros-plakátok és a vörös lézerfényt kergető macskák között? Ha a Jobbik nyer a választásokon, ismét Simicska Lajos lesz a befutó a közbeszerzéseknél? Milyen érzés lehet traktorvezetőnek lenni Balogunyom és Szombathely között?
„Az kizárt dolog, hogy idekanyarodjon egy busz három perc múlva” – mondom a bécsi külváros egyik félreeső domboldali mellékutcájában, miután az esti sötétben áttanulmányozom a menetrendet, és egy teremtett lélek nincs az utcákon. A busz persze másodpercre pontosan odakanyarodik valahonnan, merthogy Bécs továbbra is úgy működik, ahogy az ember elvárja […]
Korábban már írtam, hogy olvasgatom és jegyzetelgetem Ady Endre publicisztikáját.