Lovasi András idáig tudta a történetet
Ha utógyújtással is, de csak elolvastam a Kispál-énekes életrajzát. Vannak érdekesebb fejezetek is benne.
Ha utógyújtással is, de csak elolvastam a Kispál-énekes életrajzát. Vannak érdekesebb fejezetek is benne.
Szerintem közületek már sokan rájöttetek arra, hogy a pénzzel nem érdemes különösképpen foglalkozni, csak annyira, hogy az ember be tudja fizetni a számláit, a teraszon ki tudjon rendelni egy száraz fehéret, tudjon könyveket venni és évente néhányszor el tudjon utazni egy koncertre Európa valamely városába.
Tudom, hogy elvileg a tegnapi nap volt az első, no de mindenki úgy veszi, hogy valójában ma volt, mert az újév az nem ér, az olyan nulladik nap, arról nem is beszélve, hogy ma történt meg velem az, ami történt.
Már éjjel egy óra is elmúlt, amikor nekiálltam ennek a kis bejegyzésnek. Bizonytalan vagyok, érdemes-e ilyenekbe időt, energiát beletenni.
Néhány napja ellátogattam szülőföldemre. Terveztem sok mindent, erdőjárást, Pécs-túrát és kutyafuttatást, amikből aztán nem lett semmi, azon egyszerű okból kifolyólag, hogy nemcsak hideg volt, de esett is valami az égből.
Újra angolföldön jártunk, és nem tudtunk ellenállni egy újabb tesztnek.
Bizonyára sokan vannak közöttetek, akiket annak idején különleges hangulatba hoztak a gyerek- és ifjúsági könyvek illusztráció.
És akkor megint ott ültem a londoni piros busz emeletén, és megint átmentünk a nagyváros nem túl jóhírű környékén, ami tele van bevándorlókkal, feketékkel, sárgákkal és fehérekkel, magyarokkal is jócskán persze, mert sokaknak valamiért még mindig jobb Hackney-ben, mint idehaza, és akkor feltűnt, hogy mennyivel rendezetteb, pofásabb a környék, mint […]
Fél gyerekkoromat az erdőkben töltöttem, tényleg otthon voltam bennük.