Ihlettől vezérelve kitaláltam, hogy tankönyvet fogok írni kommunikáció szakos hallgatók számára. Nagy biznisz, mert beláthatatlanul nagy a célcsoport, most már csak egy jó kontakt kell, aki kötelezővé teszi a könyvet az érintett felsőoktatási intézményekben. Talán nem reménytelen, főleg ha felajánlom, hogy a haszon egy részét esetleg megosztom, akivel kell.

Minden tankönyv alapja a megfelelő mennyiségű definíció és felsorolás. Ezeket lehet számonkérni egy ZH-ban vagy egy vizsgán, ezek segítségével lehet buktatni vagy jelest adni. Afféle mankó a diáknak, mankó az oktatónak. (Értelmük persze zéró, de ez nem tartozik a tárgyhoz, az iskolák által közvetített tudás 90 százaléka ilyen, úgyhogy hagyjuk ezt a szőrszálhasogatást.)

A tankönyvben – miután tisztáztuk az interjú fogalmát – ott lesznek majd felsorolva az interjúk típusai is. Ezekről a következőt kell majd bebiflázniuk a vizsgázóknak.

Az interjúk típusai:

1. A sztenderd interjú: a riporter paneleket kérdez, az interjúalany paneleket válaszol. Gyors, hatékony módja az interjúkészítésnek. (80 százalékban alkalmazott.)
2. Az ihletett riporter interjú: a riporter próbál a közhelyeken kívül is kérdezni, de az alany szigorúan panelekben válaszol. („Elismerem, vannak még javítanivaló területek, de több kitörési pontot is látok.”) (9,5 százalékban alkalmazott.)
3. Az ihletett interjúalany interjú: az interjúalany nagyon szívesen mondana személyes, izgalmas válaszokat, de a riporter nem kockáztat, marad a közhelyes kérdéseknél. (És mit érzett akkor, amikor …?” ) (9,5 százalékban alkalmazott.)
4. Az érdekesebb interjú: A riporter kreatívan kérdez, az interjúalany pedig veszi a lapot. (1 százalékban alkalmazott.)

A tankönyvön jól fogok keresni, veszek egy házat valami vadvíz partján, és többé nem fogok interjúkat készíteni.

A Savaria Mozi építkezésénél az utóbbi napokban egy csinos, masszív korlát épült az emeleti teraszon, olyan, amely feltehetően megfelel minden munkavédelmi előírásnak.

A korlátot már vasárnap elkezdték építeni. Egy nappal azután, hogy az építkezésen lezuhant, és súlyosan megsérült egy fiatal munkás.

Gondolom nem én vagyok az első, aki megfigyelte, hogy nálunk minden intézkedés utólag történik.

Akkor építünk gátat, amikor már mindent elvitt az ár, akkor próbáljuk megelőzni a bűnt, amikor már megtörtént, akkor papolunk gazdasági reformokról, amikor már gallyra tettük az egész országot, és akkor adunk át kulturális fővárost, amikor már rég más város az.

„Mint elátkozott királyfi
Túl az Óperencián”

Élénken emlékszem arra a kissé görbe szombathelyi estére, amikor a társaság több férfitagja is azon tűnődött a bor felett, hogy elmúlt 40, és hogy akkor most mi van.

„Nem irigyellek benneteket” – mondtam, miközben szememben huncut mosoly bujkált, és magamban elégedetten nyugtáztam, hogy nekem addig még van pár jó évem.

Már-már szinte hihetetlen (sic!), hogy milyen gyorsan elillant az a közel egy évtized, hogy közben mennyi minden történt, és hogy szinte semmi sem.

És hogy idősebb vagyok immár azoknál a férfiaknál, akik ott az asztal körül olyan idősnek látszottak.

Mindez onnan jutott eszembe, hogy olvasom: „Barack Obama szerdán ünnepli 49. születésnapját”.

Nem irigylem a fickót, mivelhogy nekem addig még van pár jó évem.

Soha nem értettem, hogy az államnak miért jó az úgynevezett PPP-konstrukció, amelynek az a lényege, hogy sokkal többet fizetünk valami olyasmiért, amire nincs pénzünk és olyan nagyon szükségünk sincs rá..

Most felülvizsgálják az összest.

Nem örülök, nem bánkódom, csak kíváncsi vagyok, hogy mi lesz a folytatás.

Az előzményeket nagyjából ki tudtam következtetni.

Valami fogyasztó módszer hirdetése a Thököly utca egyik kirakatában.

Nyelvileg figyelemre méltó a „ma-már szinte hihetetlen ár” kifejezés, amiben duplán van benne, hogy jó, jó, de azért még hihető.

„Az MSZP és Mesterházy Attila örömmel üdvözli a megalakult első Demokrata Kört, ahol fiatalok és kevésbé fiatalok oszthatják meg véleményüket a demokráciáról, illetve annak manapság az Orbán-kormány által egyre durvább megsértéséről. Az MSZP reméli, hogy a kezdeményezés hatására minél több helyen jönnek létre Demokrata Körök, így is erősítve a fiatalság körében a demokrácia megóvása iránti igényt” – többek között ez áll abban a sajtóközleményben, melyet szombaton adott ki az MSZP.

Mostanában elég nehéz megmondani, hogy mennyire vehető komolyan az MSZP, illetve az, hogy mi a jócsuda ez a Demokrata Körök-projekt, amely egy kicsit emlékeztet a 2002-es Fidesz-vereség utáni Polgári Körökre. Ez utóbbiakat Orbán azért hozta életre, hogy összetartsa a csapatot, hogy aztán 2006-ban jól elkalapálják őket megint a szocik.

Mindenesetre ott lettem volna ennek az első Demokrata Körnek a megalakulásán, hiszen bizonyára volt hangulata, ahogy a fiatalok – csak úgy maguktól, spontán módon, de komolyan – aggódnak a magyar demokrácia mibenléte felől.

Sajnos a sajtóközlemény nem tér ki arra az apróságra, hogy hol történt a történelmi megalakulás, és azt sem tudjuk, kik az alapítók.

A magyar demokrácia irányvonala, illetve az állampolgárok ez iránti attitűdje amúgy tényleg izgalmas kérdés. De csak keveseknek. Túl keveseknek.

„A Jobbik élelmiszerkommandót hoz létre, amely szúrópróbaszerűen ellenőrzi majd a boltokat. A kommandó akár már a nyáron megkezdheti működését annak érdekében, hogy felleljék a rossz minőségű élelmiszereket” – ez a mai hír, amely teljes terjedelmében a párt honlapján olvasható.

Én meg arra lennék kíváncsi, hogy a valóságban hogyan is működik majd egy ilyen élelmiszerkommandó. Úgy értem, a kommandó lenyomja a bolt kilincsét, esetleg kinyílik a fotocellás ajtó magától, merthogy multikról van szó leginkább, gondolom, és utána mi van? Vesznek 10 deka parizert és elviszik egy laborba? Ehhez miért kell kommandó? Vagy a kommandónál lesz egy mozgólabor? És ha nem okés a parizer, nem fizetik ki? Hanem? Vagy hogyan?

A probléma persze létezik, mert ez ember el-eltűnődik a nyár végi, csillagfényes éjszakákon, hogy mi is lehet abban a virsliben, aminek 600 forint a kilója, vagy hogy a fenében lehet a legolcsóbb pont az a tej, amelyet egy fél kontinensen keresztül utaztatnak.

No de nem kellene legelőször egy EU-jogi kommandót létrehozni, és megnézni alaposan, hogy mit lehet csinálni, ha egyáltalán? Aztán törvényjavaslatba önteni és megcsócsálni a parlamentben a többiekkel? Vagy ennyire a Jobbik sem gondolja komolyan?