Figyelmetekbe ajánlom, hogy s kedves és kis Kimozdulónkon éppen támad a sátán. Úgy lehet megszűntetni a 666-ot, hogy valaki gyorsan lájkolja. (Nem kellene ezt a „lájkolni” igét is indexre tenni?)
Egyébként akárhányszor a Kimozduló sikerére gondolok, ahogy minden hírverés nélkül ennyi rajongót és olvasót begyűjtött, az jut eszembe, hogy talán nem is olyan reménytelen az egész.
A hét végén büszke és sikeres harcot folytattam az entrópia ellen, dacolva a termodinamika második főtételével.
A hétköznapok nyelvére lefordítva ez azt jelentette, hogy 16 év kihagyás után lefestettem a garázsajtót.
Mivel – fiammal vállvetve – gondosan leégettem, lecsiszoltam a régi festéket, precízen beeresztettem a fát lenolajjal, hogy majd két réteg hajólakkot kapjon, joggal remélem, újra kibír 16 évet.
Talán még akkor is lesz bennem erő az entrópia ideiglenes megfutamításához.
Arra is büszke vagyok, hogy tegnap este kiálltunk az autóval a garázsból, és bevittük a két ajtószárnyat a garázsba, hogy a bizonytalan idő miatt inkább ott száradjanak. Most esik, de az ajtóim száradnak csendben. Szépek lettek.
Hogy is mondja Dylan Thomas a Do not go gentle into that good night című versében?
„Do not go gentle into that good night,
Old age should burn and rave at close of day;
Rage, rage against the dying of the light.”
Csakúgy eszembe jutott, csakúgy utánanéztem, csakúgy igazam van.
Gyakorlatilag ma az lesz aranylemezes, akit akarnak. Sőt majdnem, aki akar.
Valami döbbenet.
Jelenleg Magyarországon aranylemezt már 5000 eladott példány után adnak. Ha azt mondjuk, hogy egy lemez 3.000 forint, akkor 15 millió forintból (egy jobb autó, egy kisebb pesti lakás árából) simán megoldható a dolog, még akkor is, ha egyetlen darabot nem adnak el a lemezboltok.
Bár nem vagyok otthon a show business világában, de azért ez nem tűnik egy horribilis összegnek, nem is beszélve arról, hogy a pénz egy része jogdíjak stb. formájában vissza is jön.
Jazz és world music esetében egy aranylemez kijön 4,5 millió forintból. (Egy középkategóriás autó, egy kiadós lakásfelújítás.)
Íme, az aranylemezek aktuális példányszáma:
ARANY, PLATINA
– Hazai 5 000, 10 000
– Nemzetközi 3 000, 6 000
– Komolyzene, Jazz, World Music, Próza 1 500, 3 000
KISLEMEZ 1 500, 3 000
DVD
– Pop 2 000, 4 000
– Komolyzene, Jazz, World Music, Próza 1 000, 2 000
Mondjuk legalább ekkora vicc, hogy 3000 forint egy lemez. Ha ingyen adnák, még akkor is egyszerűbb lenne letölteni, mint elsétálni a lemezboltig.
Felnézek a lemezpolcomra, és azt mondom, kár, hogy így történt.
Mindig is szenvedéllyel válogattam a könyvesboltok kínálatában, legyenek azok hagyományosak vagy internetesek.
Tekintettel az utóbbi idők megszorító intézkedéseire, kicsit át kellett alakítanom a kultúrával és a könyvekkel kapcsolatos fogyasztási szokásaimat.
Ez a hagyományos könyvesbolt esetében úgy néz ki, hogy bemegyek, konstatálom, hogy miket kellene blokkoltatnom, majd nem blokkoltatok semmit, mondván, most csak kinéztem, majd legközelebb elviszem a zsákmányt. De mivel legközelebbre elfelejtem, hogy mit is néztem ki (úgy teszek), előröl kezdődik a procedúra.
Az Amazon esetében a következő a gyakorlat.
Bepakolok minden kívánatos dolgot a kosárba, de nem megyek a pénztárhoz, mert sokba’ volna.
Helyette egy hónap múlva megint benézek, megnézem, mi van a kosárban, és csóválom a fejem, hogy jaj, miket nem hozattam volna hirtelen felindulásból, majd megkönnyebbülve kiszórom a kosárból a tartalom 80 százalékát. Helyette beleteszem az aznap éppen kívánatos könyveket, ma például (egy Origo-cikk ihletésére) 5 darabot. Aztán nem megyek pénztárhoz. Így múlatom vidáman az időt.
Itt meg egy korábbi kép csomagérkezéskor, amikor még fiatal volam és meggondolatlan, és minket irigyeltek a németek és a franciák.
Jó vagyok abban, hogy leverek dolgokat az asztalról, polcról, bárhonnan, viszont reptében jó eséllyel el is kapom őket.
Fordítás: „Apukám meg fog ölni téged”.
Nyelvtani megjegyzés: Az angol nyelv a jövő időt tekintve sokkal bonyolultabb és szigorúbb, mint a magyar. Ha az esemény (vagy akármi) csak egy másodperc múlva következik, az angol már kötelezően a jövő idő valamelyik formáját használja. Ha nem tudjuk melyiket, használjuk bátran a „will” alakot, abból nem lehet baj.
Általános megjegyzés: Ez a tetoválás ötletes és humoros, ha 18 éves lányok vagyunk. Viszont később, mondjuk 30 év múlva, már lehet, megbánjuk. (We will feel sorry.)
Az előbbi sportos (és túl hosszú című) bejegyzésemről jutott szembe, hogy tegnap néztem a holland-magyart, és vagy 15 percen keresztül folyamatosan azt éreztem, hogy van magyar foci, játék és csapat.
Egy-két kihagyott évtized után meglehetősen különös érzés volt.
Meglehetősen fura sportra bukkantam. Neve „sepaktakraw”, a karaténak, a röplabdának és a focinak a meglehetősen bizarr keveréke.
Kezdetben gyanakodtam, hogy valami átverésről van szó, de nem, teljesen komoly dolog, még a megyar Wikipédián is önálló bejegyzést kapott.
Az utóbbi időkben történt nagyszabású fejlesztések eredményeként elindult a blogom „angolóra” című rovata.
A rovat kiemelt szereppel bír mind a digitális kultúra további fejlődése, mind a közoktatás területén.
Hiszem, hogy a gyorsan változó korunk egy új típusú tudást igényel.
A rovat azt a célt szolgálja, hogy olvasóim adekvát válaszokat tudjanak adni a 21. század kihívásaira.
————————
Fordítás: „Nem minden fiú álma, hogy tengerészgyalogos lesz.”
Megjegyzés: Figyeljünk arra, hogy az „every” szó (és a belőle képzett névmások) után az ige E/3-ban van, azaz egyszerű jelen időben oda kell biggyeszteni az „s” ragot.
————————
Továbbra is masszívan azt gondolom, hogy ez az óratekergetés egyike a legnagyobb kollektív hülyeségeinknek.
Miért jó az nekünk, ha este a tyúkokkal fekszünk, cserében viszont megint elsötétedik a reggelünk, amikor már kezdett világosodni?
Egyetlen örömöm a nagy bosszankodásban, hogy megállapítsam, milyen jó vásárt csináltam annó az olcsó, csúnyácska japán órámmal, melyet hiába koccolok, karcolok, dobálok, rendületlenül másodpercre pontos évek óta.
