Kicsit eddig is morcos voltam, mikor olyan videóba ütköztem, amit Magyarországról nem lehetett megnézni.

A vérnyomásom nem emelkedett számottevően, de azért húztam egy strigulát a hollywoodi film- és zenei stúdiók fekete rovatába.

Ma viszont azzal szembesültem, hogy már a BBC, a brit közszolgálati média sem tart érdemesnek arra, hogy megnézzem, milyen zenét játszik és milyen most Blondie. Nem mintha, de mégis.

Ma legyen ennyi elég az EU-ról.

Elképzelem, az angolok milyen durcásak lennének, ha nem nézhetnék meg a Pataki Attila- vagy az SP-videókat.

Ellenálhatatlan ajánlatot kaptam az imént:

„Amíg Ön nyaral, felügyeljük targoncáját”

Valamely brit kutatócsoport utánanézhetne annak, hogyan függ össze az alvás minősége az alvás közben viselt ruhákkal.

A hétvégén ugyanis arra a következtetésre jutottam, hogy egyáltalán nem mindegy, hogy milyen póló van rajtam az ebéd utáni szieszta alatt.

Vannak pólók, amelyekben csak simán jól tudok aludni, és vannak, amelyekben nagyon jól tudok aludni.

Ha nagyon jól alszom ebéd után, akkor hajnali 2-3-ig fennt vagyok, de azt még nem döntöttem el, hogy ez jó vagy nem jó.

Most figyelem a pizsama és az esti elálmosodás rejtett összefüggéseit.

Abban egészen biztos vagyok, hogy egy nyár sokkal jobb is tudna lenni, mint ez, de egyszerűen nincs energiám elképzelni, hogy mi lehetne másként, és ha másként lenne, az miért lenne jobb.

Egyelőre annyiban maradok magammal, hogy megteszi így is.

Aztán majd feléledek ám, mint a virág az íróasztalomon.

1. Mikor szedhetem le magamról a kötést?
2. Hogyan lehetne ennél azért kicsivel határozottabban ragaszkodnom ahhoz, amiről a megvilágosodás pillanatában tudtam, hogy mégiscsak úgy lenne jó?
3. Lesz-e alkalmam pótolni az utóbbi évek leltárhiányát?
4. Miért van az, hogy annyira nem szeretnék most fesztiválra menni?
5. Miért van több légy, mint tavaly?

Nem szoktam összekeverni a magánéletet és az újságírást, de annak, hogy ezt az MTI-hírt publikálásra érdemesnek tartottam, kétségkívül van egy csepp áthallása.

A céggel akkor kerültem kapcsolatba, miután az UPC-vel nem tudtam zöldágra vergődni, s úgy gondolták, hogy néhány száz forintért behajtóhoz fordulnak.

Mikor megkaptam a kedves (agresszív, megfélelmítő stb.) levelet az Intrum Justitiától, felhívtam a budapesti központot, ahol egy ügyintőző hölggyel beszéltem.

A hölgy stílusában leginkább az egy egykori Németország egykori tisztjeit idézte, akinek magabiztossága magasan verte a szellemi képességeit.

A beszélgetésre pontosan nem emlékszem, de arra igen, hogy amikor a római jogra hivatkoztam, azt mondta határozottan, hogy nem érti hogyan kerül ide a római jog, hiszen Magyarországon élünk.

De profin dolgoztak, mert egy idő után – rám nem jellemző módon, de annyi más dolgom volt, hogy – belefáradtam az egészbe, és befizettem egy sárga csekken az összeget.

A történetnek itt nincs vége, ugyanis a UPC – talán felismerve a tévedést – később visszautalta nekem a pénzt.

Négy napig 100 forintért adott egy gombóc fagyit a belvárosban az egyik most nyílott nagykaliberű fagyizó.

Elcsábultam, szombaton vettem két gombócot, egy vadepreset meg egy sportcsokisat.

Jó volt.

Ma kíváncsiságból visszamentem.

Egy gombóc 160 forint. Nem vettem.

Visszazökkent a világ.

Érdeklődéssel figyelem a görög eseményeket, van egy olyan gyanúm, hogy ami most történik ott, az sokkal jobban befolyásolja jövőnket, leendő mindennapjainkat, szombat estéinket és hétfő reggelinket, mintsem gondoljuk.

Akármilyen szögből közelítem meg a kérdést, mindig két olvasata van, melyek látszólag ellentmondanak egymásnak, valójában csak erősítik egymást.

Először is nyilvánvaló, hogy Görögországnak semmi keresnivalója az euróövezetben, ha a feltételeket komolyan vesszük. Amikor felvették őket, gyakorlatilag már akkor is csak mindenféle csúsztatásokkal, füllentésekkel, szemhunyásokkal ment, úgy, hogy mindenki tudta, hogy az egész csak papírmasé. Mint ahogy most is mindenki tudja, az országnak esze ágában sincs másként élni, mint korábban, hogy permamens csődben van, marad is, csak gáz lenne kimondani. Olyan nem európai.

Másrészt Görögország, magától lehet soha nem csatlakozott volna az euróhoz, oda úgy lökték be mások, és az, hogy tele van adóssággal,legalább annyira jó annak, aki a kölcsönt adta, mint aki eltapsolta. (A Provident-kölcsönöket is nagyobb biznisz odaadni, mint elkölteni.)

Azaz sok országnak és banknak nagyon is jól jött, hogy valahova ki tudja helyezni a pénzt, és minden bizonnyal ez lesz az oka, hogy az európai nagyfiúk nem fogják engedni, hogy Görögország idő előtt otthagyja a partyt.

A harmadik szempont, az én szempontom meg az, hogy Görögországban hihetetlenül kék a tenger.