Aki ismer, azt tudja, hogy már évek óta hajtogatom, hogy nem lesz jó vége annak, hogy ebben az országban – és az egész nyugati civilizációban – alig dolgozik valaki.

Menedzselésből, kommunikációból, coachingból, disszeminációból és hasonlókból nehéz fenntartani egy országot, ugyanis ebből nem lehet kenyeret, tejet, biciklit vagy kőolajat vásárolni a piacon.

Márpedig itt egyre többen disszemináltak és egyre kevesebbet sütöttek kenyeret.

Kis lényeglátással nem túl nehéz elképzelni, hova vezet mindez középtávon.

Erre jön Orbán Viktor, és azt mondja, hogy „jóléti államok helyett munkaalapú társadalmi rendszerre lesz szükség Európában”.

Szerintem igaza van.

Ám hogy pontosan arra és úgy gondol-e, mint én, abban bizonytalan vagyok.

Egy meglehetősen férficentrikus nyakkendőreklám a múltból.

(A felirat jelentése: Mutasd meg neki, hogy ez férfvilág!)

Érdekes, hogy ez az enyhe szexizmus akkor valahogy nem tűnt fel senkinek.

Azért jó lenne tudni, mi a túrót jelentenek azok a béna szimbólumok (?) a nyakkendőkön.

Érdekes, hogy az ilyen és ehhez hasonló esetek leginkább azokban az országokban történnekk, ahol a felszínen minden a legnagyobb rendben van.

Az USA-ban diákok lövöldöznek, az osztrákoknál is igen fura események zajlanak olykor.

Norvégia Európa egyik mintaországa, ahol olajpénzben fürdik az amúgy igen takarékos, szerény és visszafogott lakosság.

Ha azonban egy pillantást vetünk a norvég metálzenére, elbizonytalanodunk kicsit. (Ezt a blogbejegyzést meg 2008-ben követtem el.)

(Az is figyelemre méltó, hogy először mindenkinek a muzulmánok jutottak eszébe, aztán kiderül, hogy éppen ellenkezőleg.)

A beérkező sajtóanyag-hegyekből akár azt a következtetést is levonhatnánk, hogy a nagy cégek kommunikációs osztályán és a pr-vállakozásoknál a felvételikkor valamiért hátrányban vannak azok, akik tudnak fogalmazni és elfogadható szinten van a helyesírásuk.

Hihetetlen dolgok jönnek, csak azért nem csinálok gyűjteményt, mert rendes vagyok. Egy darabig.

Olvasom, hogy „undorítónak nevezte a News of the World volt főszerkesztője, hogy az egykori legnagyobb vasárnapi brit bulvárlap feltörte és lehallgatta egy megölt kislány mobiltelefonjának üzenetrögzítőjét.” (Részletes sztori borotvahabos Murdoch-támadással).

Rebekah Brooks azt mondja, csak két hete halott az esetről.

Kíváncsi lennék, hogy főszerkesztő létére hogyan is képzelte a lapjában megjelent információk útját. Azok ott csak bekopogtak, hogy tessék engem leközölni. Erre Rebekah bólintott, hogy oké.

Egy kívülálló számára valószínűleg nem túl izgalmas az a földcsuszamlásszerű sajtóbotrány, ami éppen Angliában megy, pedig az olvasó jól tenné, ha figyelne kicsit.

És akkor talán elgondolkodna, csak 5 másodpercre, amikor a magyar sajtótermékek írásait, fotóit, videóit nézi. Hogy azok hogyan, miért és milyen körülmények között születhettek.

És akkor lehet, egy év alatt többet változna a világ, mint 5 kormány alatt.