Józing Antal


mm

Névjegy: Józing Antal

1964-ben születtem Komlón, Pécsen voltam középiskolás, de főiskolás korom óta Szombathelyen élek. Megannyi munkahelyen megannyi mindent csináltam, leginkább tanítottam és újságot írtam. Négy évtizede dolgozom a médiában. Írtam papírba és elekronikusba, írtam nagyon kicsibe és nagyon nagyba, voltam szerény külsős és voltam komoly főszerkesztő. Mindig szerettem a magam útját járni.

A távírdász már nem fenyeget

100 forintot mindig megért az az izgalom, ami a leselejtezett könyvtári könyvek vásárlásával jár. Az agyban valahogy mindig ott lappang a rejtett gondolat, hogy egy átkötött, sárgalapú, használt regény könnyebben lehet tartalmilag gyenge, mint a könyvesboltok 3000-4000 forintért kínált társai.

Szerencsére ez a sztereotípia csak ritkán igazolódik be.

Most például a leselejtezett műfajból Alain Robbe-Grille 1953-as Radírok című regényét olvasom. Meglepően jól ír a francia fickó, aki egyébként filmrendezőként is kultikus volt még a Nagy Elhülyülés előtti időben.

A regény cselekménye során előbukkan a távirat intézménye, amit az új generáció már ismer, és mi is szinte elfelejtettünk mára. Hogy volt olyan foglalkozás, hogy távírdász, és hogy mennyire összeugrott a gyomor, amikor a távírdász motorja megállt valaki háza előtt.

A távírdász már nem fenyeget bennünket, viszont a gyomor most hajlamos permanensen összehúzott állapotban lenni.


Angolóra: Hol rontottunk el?

A kép fordítása:
Alul, cím: A következő generáció lázadói
Balra (a lány): Apu, anyu, ez az új barátom, Ken. Összeházasodunk, kiköltözünk egy kertvárosba és belépünk egy helyi klubba.
Jobbra , anya, sírva: Hol rontottunk el? Apa: Drágám, biztos vagyok benne, hogy majd kinövi.

Nyelvtani megjegyzés: A lány mondata: „We are going to get married” szép példája a „going to” jövő időnek. Ezt akkor használjuk, ha úgy beszélünk a jövőről, hogy szándék van belekeverve a mondatba. Kicsit olyan, mintha a „want” ige is ott lebegne a valahol a mondanivalóban. (Szándékuk, akarják a házasságot, a kertes házat, a klubot.)

Általános megjegyzés: A generációs szakadék (generation gap)valóban mindig is érdekes jelenség volt, de mintha mostanában nem lenne olyan mély, mint egykoron.


Nem vénnek való vidék

Örököltem – tényleg szó szerint örököltem – néhány kopottas angolkönyvet. Egyikük W. Somerset Maugham műve, egyféle keveréke az angol-amerikai irodalomba való bevezetésnek és az antológiájának. (Nem is tudtam, hogy az író ilyesmikkel is foglalkozott, de ez mellékszál.)

Miközben lapozgattam a kissé megsárgult, vaskos kötetet, az egyik utolsó lapon összefutottam az általam hol gyönyörű, hol zavaros költőnek tartott William Butler Yeats „Sailing to Byzantium” című versével, amely így kezdődik: „That is no country for old men.”

Hoppácska – gondoltam, ez a sor öbb mint ismerős.

Minthogy – és ez nem lehet véletlen – a Coen fivérek zseniális „Nem vénnek való vidék” című filmjének eredeti címe: „No Country for Old Men”.

Nagy tanulsága a történetnek nincs, hacsak az nem, hogy talán nem rugaszkodtam el annak idején nagyon a földtől, amikor mindenféle sűrű mögöttest magyaráztam bele magamnak a filmbe. Merthogy ezek szerint azért van ott anyag.

A mozi előzetese egyébként csak részben adja vissza a film lényegét, Yeatsét meg egyáltalán nem.


Megtakarításaim

Szombat délelőtti bevásárlói csúcsidő Pécs belvárosában. Az emberek le-föl vonulnak a hatalmas alapterületű, mindenféle könyvkincsekkel telezsúfolt Libri előtt, amelyben rajtunk kívül egy teremtett vásárló nincs, amíg bent nézegetünk, lapozgatunk, ácsingózunk.

„A Gutenberg-galaxisnak valószínűleg annyi” – könyvelem el magamban, aztán arra gondolok, hogy ha még ennél is nehezebb idők jönnének, nem nagyon tudnék mit kezdeni a megtakarításaimmal, melyek könyvekben vannak.

Mivel csak fennkölten vagy hamisan csengő idézetek jutnak eszembe, inkább nem írom le őket, de azt örömmel közölhetem, hogy egy másik pécsi könyvesbolt forgalmát alaposan feldobtam, amikor magamévá tettem három súlyosan leértékelt világirodalmi válogatást: német, osztrák és lengyel novellák, kötetenként 700-1000 forintért.

Irracionális és dacos megtakarítás idős koromra; a bankok meg a politikusok kéretik kint maradni.


27%

Péntek délután autóban ültem, amikor a rádióban hallottam, hogy 27% lesz az ÁFA, meg még egy kicsit megnyomják a cégautó adóját.

Azt hiszem, bő egy évvel a hivatalba lépése után ennél rosszabb üzenetet nem tudott volna küldeni a kormány a lakosságnak és a vállalkozóknak.

Ha nagyon nekiduráltam volna magam, vagy 30 féle tippet össze tudtam volna szedni, hogy hogyan lehetne pénzt spórolni vagy gazdaságot élénkíteni.

De hát én nem vagyok kormányközeli közgazdász, így inkább fújtam egyet, majd az útbaeső Marcaliban megkerestem azt a fagyizót, ahol gyermekkoromban oly gyakran megálltunk, és jó jelnek vettem, hogy meg is megtaláltam, éppen záróra előtt.

És hát szombaton és vasárnap sem foglalkoztam a 27 % problémájával, inkább paradicsomot szedtem a szülői ház kertjében, sétáltam ifjúságom utcáiban és odaültem a nagy családi ebedhez.

Elárulom, ott sem volt téma a 27%.

Ettől persze az üzenet egy szemernyit sem lett jobb.


Nincs implementálva

Azért szeretem, amikor magyar cégek nem veszik a fáradtságot, hogy utánanézzenek, ki is csinálná meg rendesen azt a programozói munkát, ami túlmutat egy középiskolás számtech szakkör szintjén.

A milliárdokból épült, ám használhatatlan központi e-ügyintézés mellett figyelemre méltóak az Akadémiai Kiadó cd-szótárjai is.

Mintha csak azon dolgoztak volna a programozók, hogy minél jobban szívassák a hülye, laikus felhasználókat.

És mikor már hittem, hogy pár év alatt égészen belejöttem, hogyan lehet a cuccból valami információt kinyerni, akkor pár perccel ezelőtt egy ilyen hibaüzenettel lep meg minden keresésnél.

—————
500 Internal Server Error
There was a problem writing the XML.
Unable to perform server-side XML transformation.
Unable to perform server-side XSL transformation.
File: (unknown)
Line: 0
Column: 0
XSL runtime error.
Nincs implementálva
Error code: 0x80004001

——————————-


Pszichológusok kíméljenek

Máig élénken emlékezem, a főiskolán a pszichológia-szigorlat eredményhirdetésekor így szólt a tanár, mikor is felsorakozva vártunk az eredményhirdetésre: „És egy kellemes meglepetés: J. A. elégséges”.

Igaz, remek viszonyomat a tantárggyal, és még inkább tanárral, nem az a nap, hanem a ráncos előzmények határozták meg, így ez a mondat csak afféle folyománynak tekintendő.

Nem igazán az én tudományom – fogalmazzunk így.

E kis bevezető után jöjjön a nagy vallomás. Észrevettem, hogy pár éve előszeretettel járok az út közepén, ha a forgalom megengedi.

Szombathelyen kiválóan lehet gyalogolni például a Kossuth, a Széll Kálmán, a Wesselényi és még sok utcák közepén. Nem túl sokáig, nem túl veszélyesen, egyszerűen csak egy darabig párhuzamosan a parkoló autókkal és a szegélykövekkel.

Pszichológusok kíméljenek.