Azt nem lehet mondani, hogy a blogok szétégnének mostanában. Mintha ide is beszivárgott volna az az általános hangulat, ami már jó pár hónapja sűrű ködként telepedik az országra. Nem a választások okozta várakozás ez, még akkor sem, ha a várakozás nyomokban talán fellelhető benne. Sokkal inkább valamiféle csendes és nagyon passzív beletörődés abba, hogy jöjjön, aminek jönnie kell. Mintha semmi közünk nem lenne ahhoz, ami velünk, körülöttünk történik. Mintha mindez, ami itt kavarog, csak egy körgangos esemény lenne, ami mindössze annyira érdekel bennünket, hogy olykor résnyire kikukucskálunk az ajtón, aztán még a vállunkat is alig rántjuk meg, inkább visszaülünk a tévé elé és majszoljuk azt a kevés áporodott ropit, ami még megmaradt. És még az is lehet, igazunk van. De inkább nincs.