„Shakespeare kezdett rájönni miféle torzító belső szerkezet működik a hatalmasokban. Ha karjukat áldásért a feszületre emelik, alighanem bűnrészesnek akarják megnyerni Krisztust valami fennkölten hangzó gaztettben.
Mikor becsületüket emlegetik, bizonyosak lehetünk hogy a más birtokára áhítoznak.
Ha fölzúdulnak az országért, valószínűleg a trónra fáj a foguk.
Az a félelmes, hogy hisznek is a fedőszövegben: lovagi becsületük, keresztény hitük és rabló ösztönük teljesen összekeveredik, nemtelen érzésük átfest a nemesen; ők ezt is, azt is nemesnek látják.”
Cs. Szabó László: Shakespeare