A Gutenberg-galaxis egyik újabb kisbolygója dobta be a törölközőt. Az Óperint utcában levő Tankönyvbolton a következő felirat olvasható:
Nem azt mondom, hogy a város legszimpatikusabb könyvesboltjáról van szó, még azt sem, hogy pótolhatatlan a veszteség, meg hogy ennél jobban nem lehetett csinálni, de azért egy blogbejegyzés formátumú nekrológot talán megérdemel. De sok pénzt hagytam én itt egykoron.
2003-ban az egyik koleszos szobatársam akadt fönn/ki azon, hogy a 3000 Ft-os könyvtámogatását nem lehetett pusztán a pultnál levásárolni lapos és drazsés rágóban. A jelen lévő magyar szakos barátnője (immárott 8 éve együtt vannak!) rosszallta a dolgot, de aztán találtak valami köztes megoldást. Nem tudom pontosan, hogy milyet, mert én épp akkor szerelmesedtem bele egy Shakespeare-összesbe. Itt is van, tőlem úgy egy méterre, két polcal feljebb.
Ebben a boltban megfagyott a levegő ha megjelent a szakállas ember!
Huh tőle nekem is elment a kedvem a vásárlástól..
én fél éve voltam utoljára és nagyon kellemetlenül éreztem magam amikor az eladók kedvessége és segítőkészsége ellenére méltatlan bánásmódban részesültek a többi vásárló elött!!!!!
/fentiekhez csatlakozva/
Barátnőm ott dolgozott, szegény. Ismerem a helyzetet. A főnök sóherságban, mogorvaságban verte a plafont. Még sem volt elég a piacon maradáshoz….