Gondolom újra és újra felvetődik mindenkiben a kérdés: miért nehéz az újságírók élete? Valós kérdés, ami valós válaszért kiált. Mondok egy példát. Ott vannak mondjuk azok a sajtótájékoztatók, ahol az újságíró egy olyan sörnyitót fog ki, aminek ki van kopva a nyitórésze vagy mi. Ennek következtében a nyitó nem akad be a kupak recés szélébe, hanem csak kattan egy közepesen hangosat, és megcsúszik rajta. Ilyenkor adódik a dilemma: újrapróbálkozni vagy sem. Ha nem próbálja újra, az látványos megfutamodást és további szomjas állapotot jelent, ha megpróbálja, az nagy valószínűséggel egy sorozat újabb közepesen hangos kattanást, és ebből következve a kollegák és a politikusok élénk figyelmét jelenti. Egy másik, használható sörnyitó beszerzése – tekintettel a szituációra – szintén macerás tevékenység. Nem beszélve arról a blamázsról, ha a másik sörnyitó is kopott.
Milyen szerencse, hogy ma minden rendben volt, a Fanta egyetlen pöccre nyílott.

volt eggy szitu, mikor a főnököm rajtakapott, hogy sörnyítót kértem a munkatársamtól…
mondtam neki, csak a Fantához kellett:)
valóben nehéz az élet…
Bizony, nem könnyű az újságírók élete (sem). De laglább veszélyes! 🙂 Most olvastam, hogy idén 60 újságírót öltek meg.
„A legveszélyesebb országok a következők voltak az idén: Irak 15, Pakisztán 7 és a Fülöp-szigetek 6 halálesettel. 2007-ben 86 újságírót és 20 segítőt öltek meg.”
(forrás: mti.hu)
ez az új blogom!
Cím: http://kezigranat.blog.hu
Okos újságíró mindig hord magával sörnyitót 🙂
Ez a bejegyzés azokra az újságírókra vonatkozik, akik sajtótájékoztatókon ücsörögnek és akiknek rém fontos a pogácsa, üdítő páros megléte, valamint hogy ne beszéljenek sokat az előadók és lehetőleg senki ne kérdezzen semmit.
Azért tegyük hozzá, vannak másféle újságírók is.
Azért kevesen. És egyre kevesebben. Itt Szombathelyen meg főleg. Le vannak osztva a lapok szépen. Én szoktam kérdezni. Sokszor tökegyedül. Mindegy. Hozzászoktunk.
Még szerencse, hogy van nekünk egy tm-ünk, aki egyedül is felveszi a harcot!!!! A néppel tűzön-vízen át!
Én a magam részéről mindig megkérem a szomszédomat, hogy nyissa ki…
Lehet, a bejegyzésemből nem derült ki egyértelműen, de mindenképpen minden tisztelet a szakma hőseinek.
Javasolnék bevezetni egy helyi kis faliújságot „Akikre büszkék vagyunk” címmel.
azért látszik, hogy közületek csak Rose tud praktikusan gondolkodni:)
Meg is lesz érte a jutalma, alma, dió, mogyoró:)