Miközben soromra várok az Art Caféban, két tevékenységgel igyekszem elűzni az időt.
1. Fényképezem. Egyrészt a szomszéd asztalnál ülő szereplőket, másrészt a szakma előttem heverő attribútumait. Közben arra gondolok, hogy a fényképezés mennyivel könnyebb és gyorsabb tevékenység, mint az írás. Meg hogy ezek az attribútumok milyen közhelyszerűek, és hogy menyire nem szeretek azonosulni a közhelyekkel, és ami ebből következik: a szakmával. Valahogy mindig is kívülállónak éreztem magam, és ezt mindig örömmel nyugtáztam. És ez minden korábbi foglalkozásomnál így volt. Megnyugtató ez az állandósult távolságtartás.
2. A nyilvános mosdók kézszárítási módjairól tűnődöm. Két módszer látszik nyerőnek. A papírtörölközős és a meleg levegős. Részemről egyértelműen az utóbbi a nyertes. Nem is értem a papírtörölköző egyre nagyobb dominanciáját. Roppant kellemetlen érzés vizes kézzel a papírhoz érzi, abba beletörölközni, majd az egészet egy kosárba dobni, mely tele van hasonlóan elhasznált papírokkal. Autópálya melletti mosdók egészen katasztrófa-sújtott övezetként tudnak kinézni. És emiatt erdőket vágnak ki. Meleg nyári napokon inkább kiteszem a napra a kezem egy percig, semmint papírral reszeljem le róla a vizet.
Mennyivel higiénikusabb a meleg levegő, ahol nem kell hozzáérni semmihez, az ember csak odatartja a kezét és kész.
[polldaddy poll=1185341]
Talán a napos szárítás lenne a legcélravezetőbb. A meleglevegős áramzabáló (csekély becslésem szerint legalább 2000W-os teljesítményűek ezek a fúvókák.) se jobb. Ott csak szénhidrogénnel fűtött erőművek áramját használjuk fel, ami semmivel sem takarékosabb, vagy környezetbarátabb szerintem. Szerintem.
A papírtörülközőt meg lehet újrapapírból is…
Mindegy, hogy újrapapír vagy sem, akkor is le kell gyártani, be kell csomagolni, ki kell szállítani, a szemetet (érdekes szemét a nedves, tiszta papír) össze kell gyűjteni, majd megint el kell szállítani.
Szerintem – bár a poszt nem erről, hanem egy érzésről szólt – még mindig kevésbé környezetkárosító, ha szénhidrogénes erőműből származó áramot használunk.
Középtávon a megoldás az atomenergia lenne, meg az, ha meghallgatnánk a nálunk okosabbakat erről az egész kérdésről.