Nem unatkoztam ma sem. (Illetve már bőven tegnap, de mindegy.) Tanítottam, tárgyaltam, szerkesztettem, írtam, telefonáltam, nyomtattam, szkenneltem, egyeztettem, elszámoltam, számláztam és ehhez hasonló munkákat végeztem vagy 14 órán keresztül. De ha szívemre teszem a kezem, a mai főművem a képen látható cipőnek – pontosabban a betétjének a – megragasztása.
Mert ez konkrét és kézzelfogható. Nem lehet megdumálni. Ehhez elő kellett keresni a pincekulcsot, keresni kellett Pálma Tex ragasztót, de mivel az nem lett meg, helyettesítésről kellett gondoskodni. Így esett a választás a kétkomponensű EpoRapidra. Össze kellett keverni egy adagot egy kis fadarabbal egy műanyag lapon, felhordani a betétre, várni kb. 10 percet, majd összepréselni a talp belső részével. Konkrétan. És konkrétan meg is fogta.
Így a cipő még pár hónapig cipő marad. Ma is tettem valamit a világért.
Nem gyenge raganyó. Az Epokitt light változata, istentelenül tud pl. fát ragasztani, csak a vele készült kötések roncsolás nélkül nem oldhatók. Meglátjuk cipőn mit tud!
A Pálma-ragasztók jobbak e célra, mert rugalmasak. Azért akartam eredetileg ilyent. Az EpoRapiddal nekem jó tapasztalataim vannak, ragasztottam már vele például akkumulátort, tökéletesen megfogta. A gond az vele, hogy kemény felületet alkot, így egy hajlékony cipőtalpra nem ideális. Jó vékonyan kentem, talán nem lesz gond vele. Eddig faszán funkcionál.