„Gyurcsány Ferenc szerint az egészségügyi reformpolitika mögött elfogyott a támogatás, új megoldásokra van szükség, amelyeket egy új miniszter hitelesíthet, ezért az MSZP országos pártértekezletén azt javasolta, hogy a koalíciós partnerrel közösen jelöljenek másik tárcavezetőt Horváth Ágnes helyére.” Innen.
Mondja meg már valaki szocialista főmufti a miniszterelnöknek, hogy nem a reformokkal volt a baj, mert hát ilyenek nem is voltak, még csak nem Horváth Ágnessel. Hanem hogy Kóka Janival együtt kicsinálták a gazdaságot. A többi blalbla.
Mind Gyurcsány, mind Kóka abba a kategóriába tartozik, aki úgy gondolják, hogy amiért zárt kapuk mögött sikerült megszedniük magukat, az azt jeleni, hogy kurvára tudják a tutit, és ha valami nem össze a nyilvánosság előtt (és hát semmi nem jön), akkor mindig más a balfék. Pedig.
Igaz, de Gyufa azt is tudja, hogy ha most meneszti Ágnesünket, akkor átlagmagyarságot kellően meg tudja evvel vezetni. Sajnos.
Az a bajom, hogy nagyon kellene már reform, bárhol és mindenhol, de elsősorban a fejekben. Azt meg nem lehet előírni, meg intézkedésekkel megoldani….
Szintén sajnos.
Az a baj, hogy a „reform” szó a kormányzati kommunikációnak köszönhetően egészen deformált jelentést kapott, nagyjából annyit: kármentés. Azaz e szó mögé próbálva bújva próbáltak megmenteni a tragikus helyzetet, amit ők idéztek elő. Csak hogy azért ez átlátszó volt.
Mivel a „reform” szót sikerült teljsen inflálni, mi több, röhejessé tenni, inkább maradjunk annyiban, hogy irány- és szemléletváltásra van szükség. Ez viszont nem megy varázsütésre, főleg nem azokkal, akik kiürítették a fogalmat.
Elsősorban hiteles politikusokra lenne szükség, akik elhitetnék, hogy az intézkedések nem miattuk, hanem a választók miatt vannak.
Hogy a másik oldal mennyire az, az most nem vitatéma, maradjunk annyiban, hogy ennek a kormánynak ez nem sikerült. Ami nem csoda, hiszen minden intézkedés mellett ott voltak az ellenpéldák.
Az államapparátus úgy karcsúsodott, hogy közben az emberek azt látták környezetükben, hogy pont az ellenkezője történik, és úgy csináltak megszorításokat, hogy közben folyt ki a pénz orrba-szájba.
Milyen reform az ilyen?
A baloldali milliárdosok funkcióba kerülése is érdekes jelenség, ami szintén szép lassan erodálja a pártot, aminek támogatóinak jelentős része a kevésbé tehetős rétegek közült került és talán még ma is kerül.
Nekem úgy tűnik, hogy ma már szinte csak azok tartanak ki a Gyurcsány-féle politika mellett, akinek valami személyes érdeke fűződik ennek fenntartásához. Így meg nagyon másról szól már a történet, és az ebből való következtetések is nagyon messzire vezetnek.
Összes fentiekben igazad van, ami jó. És ami NAGYON nem jó, 3 okból is:
– Én ott voltam Gyufa kampányolásán, nagyon hitelesen tudja eladni magát, ezt megtapasztaltam. És azóta soxor úgy érzem, összes hibájával együtt még mindig ő a legalkalmasabb… :((
– Világéletemben jobboldali voltam, most már inkább úgy mondanám, útkereső vagyok, mert egyik sem jobb a másiknál… :((
– Hiába odaföntről a világos gondolatok, a kellően begyöpösödött pártapparátus, no meg az élettől eltávolodott hivatalnok-system ennek nagyon alaposan betesz. Lásd elismert rendezőnk Rokonok c. filmjét. Mi változott?? :)))
Én is voltam Gyurcsány-kampánygyűlésen 2006-ban, tényleg hitelesen tudta magát előadni, és tényleg úgy tűnt, hogy abból a típusból van, aki – pártllástól függetlenül – el tud vezetni egy országot.
Ma már nem gondolom így, egyszerűen azért, ami az utóbbi két évben történt, az ősződi beszédtől kezdve az utcai megmozdulásokon át az 1,3% GDP-ig. Szerintem ez – hogy úri lányként fogalmazzak – annyira nem frankó. És akkor még nem is beszéltem a nagyon is zavaros egyéb vonatkozásokról.
Szóval már réges-régen mennie kellett volna.
Számomra annak már rég nincs értelme, hogy valaki baloldali vagy jobboldali: annak van, hogy a választók megbíznak valakiket különböző feladatokkal, mint amikor a vizesnek fizetnek azért, hogy cserélje ki a lefolyót. Ha nem cseréli ki, akkor nem fizetnek, hanem megköszönik a közreműködést és elzavarják. Ha unszimpatikus, akkor legközelebb mást hívnak.
Akik meg odafenn osztják az észt, azoknak meg kalkulálniuk kell azzal, hogy milyen az apparátus, és hogy milyen a nép. Ha nem kalkulálnak vele, azért alkalmatlanok.
A Rokonok meg tényleg egy jó regény.
Nem hiszem, hogy egyhamar akad hiteles politikus. Le kéne váltani az egész elitet. Vagy ha azt nem, mert lehetetlen, akkor a pártok elnökeit sorra Gyurcsánytól Orbánig bezárólag. Főleg a Kókát Fodorra. Ez azon, hogy kilóg a seggünk a gatyából (ha még van egyáltalán olyan rajtunk) ugyan nem segít, de legalább nem azzal foglalkoznánk egy ideig. Ha kenyér nem is, de cirkusz legalább volna. Ilyen ínséges időkben az sem utolsó dolog.
Más. Buszon hallottam, két férfi beszélgette mögöttem: Miért van az, hogy a női politikusok ilyen végletes érzelmeket gerjesztenek? Vagy örökös helye van a legszimpatikusabbak között (Dávid Ibolya) vagy a csákányt érzi a néplélek odavalónak a hátába, mint a szóban forgó hölgy esetében?
Tényleg nagyon jó lenne pár „hiteles politikus”, de ilyen nincs. Mert itt a hiteles a szavahihető/szavatartó lenne. Meg igazmondó… :((
Merészet gondolok? Nyugaton (szerintem) a gazdaságtól függenek a politikusok is, mert ugye, az beszél, akinél a pénz. Lehet, hogy ez jobb rendszer. Ott fel kell mutatniuk valami kézzelfoghatót, mert a sekélyes duma nagyon kevis.