Nem is dicsekedtem még vele: elkezdtem úszni.

Talán a rendszeres jelző sem teljesen félrevezető, hiszen a hetente egy alkalom már szinte annak számít.

A víz önmagában mindig is a terepem volt, de az úszást szervezett körülmények között (értsd: uszoda) évek óta mellőztem. Mert macera és mert unalmas.

Most viszont rákaptam az ízére. Szerintem hiányzott az a világ is, amit a víz alatt kinyitott szem lát.

Ma – ahogy az elmúlt vasárnap is – 800 métert úsztam, ebből egy hosszt gyorsúszással, egyet háton. És nem fulladtam bele.

És ha már dicsekszem, van új fürdőruhám is. Fotót nem mellékelek hozzá.