Nem hiszem, hogy nekem sokat kellene beszélnem a karácsonyról, megbízhatóan inflálódik az az én hozzájárulásom nélkül is.

Legyen elég néhány szó a nyelv alatti olvadó édes zselés szaloncukorról, az új könyvek illatáról, az ajándéksál puha tapintásáról (jaj, csak el ne veszítsem!), az apró gyertyafényről, a nagy fenyőzöld foltról a nappaliban, vagy éppen arról a lemezről, amelynek a hangjai most nekem szivárognak ki a hangszóróból.

A karácsony az apró érzékek birodalma – mondhatnám, újfent rácsodálkozva, hogy a szavaknak és a szavak mögött megbúvó tárgyaknak micsoda kacskaringós dimenziói vannak.