Emlékeztem, hogy van ilyen könyvem, és hosszas keresgélés után rá is találtam. Ars Poétikák a 20. századból a címe. Félezer oldalas, keményborítós, komoly, ízléses könyv. 1982-ben adták ki, akkor kaptam anyutól. Régóta nem nyitottam ki, most is kicsit félve, van benne egy marxista geller, de összességében rendben van. (Szerkesztette Sík Csaba, tervezte Szántó Tibor). Úgyhogy segítségével jöhet a felszín újabb kaparása. Szóval idemásolom ezt a verset, ami már csak azért is kuriózum, mert nem találtam eddig meg magyarul a neten.
Tristan Tzara: Hogyan írjunk dadaista verset?
Fogj egy újságot.
Fogj egy ollót.
Válassz ki abban az újságban egy olyan hosszúságú cikket, amilyenre a versed tervezed.
Vágd ki a cikket.
Aztán vágj ki gondosan minden egyes szót, amelyekből az a cikk áll, és rakd egy zsákba őket.
Rázd meg szelíden.
Aztán húzz ki egymás után minden egyes kivágott szót.
Másold le lelkiismeretesen,
Abban a sorrendben, ahogy a zsákból kikerültek.
A vers rád fog hasonlítani.
S lám, máris egy rendkívül eredeti író vagy, és elbűvölő érzékenységű, ámbár ezt az érzékenységedet a köznép kellően még nem értékeli.
A mai képzőművészet jórésze
a dadaizmuson alapul. Az más kérdés, hogyezt az ilető bevallja e? Ettő ilyen kakofonikus sok minden.
A másik, hogy mintha a média egyes képviselői is néha így járnának el. (Nem Rátok gondolok.)
Hogyan fejlődtem profi versírás szintre az Elefánt c. versem megírása alatt?
Írta: secondEduard
Az elefántok élete
Az állatkert férege
Hogy esznek nagyot a
pocsolyából és elillannnak
az állatok az állatkertből
Az elefántok élete,
Az állatkert rémfene,
Hogy egyenek jól és nagyot,
A pocsolyából ne hagyjanak ott,
Semmit: az állatok-félteke.
Félteke az elefántok élete,
Az állatkert férege ez a rémfene,
Hogy esznek nagyot jól és nagyot,
A pocsolyában ne hagyjanak ormányos nyomot,
És semmit, mert az állatok az állatkertből vannak.
Félrímes félteke az egyenes elefántok élete,
Az állatkert férge meg ez a rémes lépfene,
Hogy aki eszik, az iszik is rohadt nagyot,
A pocsolyából isznak, mert az ormányuk nagy ott,
És otthagyott mindent, mert az állatkert a rohadt nagy!
A félrímes bazi nagy egyenes elfántisszimók élete,
Az állatkertnek a rohadt nagy barom mérges és lépfene.
Hogy aki eszik, az rohadjon meg, és igyon kurva nagyot,
A pocsolyából ormányával ne hagyjon el, mint a fapados padot,
És hagyjon el mindent, mi az állatkertben bazi nagynak minősül!
A félrímes állatkertben síkhülye az elefántokat izgató igazgató,
Az állatkertnek roppant nagy emberi és igazgatósági tagjai vannak,
Akiket megesz a lépfene, mint az árvész, ormánysággal, s beküldve pocsolyában,
És igyatok egy kurva nagyot a tejből, orrszarvúból, fapadosat, mint a negyvanhat lábú izécickány,
Ormányotokkal rohadjatok meg, bazi nagy igazgatók, a négy lábatokkal, és szétigyátok az agyatokat a kendervízből,
És hagyjatok mindent a pocsolyában, majd megissza a szerencsétlen köcsög elefánt. Aztán majd bemutat az anyjának, hogy örüljél.