A mai nap jól sikerült. Végre elmozdultam a monitor elől, rendbe raktam az udvaron a kedves páfrányaimat, felpumpáltam az Essónál a bringákat és délután fociztam egy jót Datuék udvarán.
A maradék időmben pedig Ian Brown lemezeit hallgattam. Megint rá kellett csodálkoznom, hogy mennyire szeretem. Ideteszem nektek is, hátha valakinek. (Azért az érdekes, hogy az ember zenei – irodalmi, képzőművészeti stb .- kérdésekben mindig rácsodálkozik a másik emberre, amikor azt mondja a kedvencére, hogy neki nem tetszik. Hogy az meg hogyan lehet, ugye?)
Szerintem a videó is zseniális, érdemes végignézni az utolsó másodpercig.
[youtube http://www.youtube.com/watch?v=X3VDibA6HCQ]
Btw, foci daturánál: épp gyomírtottam a ház előtt, úgy hogy hallottam. :))))
Nem is gondoltam, hogy a két gyerek + Te szeretsz focizni..:))
Mit lehet szeretni ABBAN? ;))))))))))))))))))))))))))))))))))))
Hááát, határeset. A két The Stone Roses-albumot nehezen környékezi.