„Zaporozseccel érkezünk egy későőszi délben, azzal a csupaszív, traktoralapú gépkocsival, melyet újkorában is folyton szerelni, drótozni és smirglizni kell. Ilyen a konstrukció, meghálálja, ha az ember aláfekszik vasárnap, néha kinyúl sörért vagy hetes kulcsért, s legföljebb ebédelni megy be a lakásba, ha egyáltalán meghallja a hívó szót a bőgő, szívszaggató motortól. De ha egyszer beindult, jár, mint az óramű.”
Részlet Parti Nagy Lajos Hotel Téesziroda című novellájából.
p.s.: Parti Nagy Lajos a napokban kapott Kossuth-díjat.
Régi szép szocreál!! Ennek volt olyan erős a fűtése, azt mondták, Szibériában sem fáztak benne. :)))))))))))
Nekünk van egy, itt áll a színben, fullra felújítva. A férjem lánya old timer klub-tag vele.
Egyébként én a 21. század első éveiben kotöttem közelebbi, ámbár futónak bizonyuló barátságot a záporjózskával, akkor, amikor a férjem nem állt meg a másik autónkkal egy stoptáblánál. Nem problema, azt is mondhatnánk, van mááásik, és előhúzott az lomtárból egy zaporozsecet. (Nálunk minden van, kivéve ami nincs ezért vesztem össze vele ma rohadtul, mire nekiállt a fákat nyesni, majd megkérdezte, hogy nem innék-e velel valamit, majd elment borét. Most odavan.)
Akkor még Náraiban laktunk, ezzel tundramercivel jártunk be Szombathelyre kb. két hétig. A gyerekeket kiraktuk a nárai iskolánál. Az első néhány reggelen a fél iskola kiszaldt a kapu elé, hogy mi a jó isten közelg ilyen hanggal. A gyerekek nagyon büszkék voltak.