Tegnap este véletlenül belecseppentem az m1-en egy Hofi Géza-előadásba, és ha már belecseppentem, végig is néztem a maradékot.

Zseniális volt a fickó, még akkor is, ha nagyjából azért sejtem, hogy akkor ilyeneket nem lehetett csak úgy spontán mondani.

De most nem is ezen akarok nyamnyogni, sokkal fontosabb, hogy sokkal félelmetesebb, hogy amit mondott, annak java ma is él, így az rajzolódik ki, hogy a mi bajunk nem (csak) az, hogy éppen ilyen-olyan rendszerek uralkodnak rajtunk. Az okok mélyebbről, magunkból jönnek, így átívelnek kormányokat, nemzedékeket, egész történelmet.

Ha tudunk nevetni rajta, azért az segít valamennyit.