Tavasz óta nem túl kirobbanó formám ellenére is lenyestem párszor a házunk előtt a füvet, habár mindannyiszor erősen eszemben volt, hogy ez nagyon nem az én dolgom lenne, hanem a városé, nem kevés helyi adóm ment oda az idén, abból – a Haladás támogatása mellett – csak kijön egy kis benzin a fűnyíróba.

De ezek szerint nem jött ki.

Mivel a karnevál előtt mindig le szokták nyírni a füvet az utcánkban, így gondoltam, átadom a városnak a lehetőséget.

Csak hát nem éltek vele. Csak azért sem nyírtak. Mert tudták jól, hogy ez az, amire számítok.

Így hát most éppen így néz ki a belváros ezen szakasza:

És lehet így is marad, mert valamiért most nekem sincs kedvem élni a lehetőséggel.