Nyilván nem ilyenekkel kellene foglalkoznom.

A jóisten áldjon meg, Tóni, tényleg ilyen csip-csup ügyekkel kell foglalkoznod? Tényleg ezek a legfontosabbak? Mikor néhány hónap múlva Magyarországon a mindent eldöntő, végső összecsapásra készül a Jó és a Gonosz, a jó öreg kontinensen pedig nem kevesebb a tét, mint Háború és Béke, és ráadásul ismét üzen egymásnak Nagy Feró és Molnár Áron. Te meg ilyenekről írogatsz? Normális vagy? – kérdezitek.

Bocs, mondom mentegetőzve, szemlesütve, de ezek szerint én már csak ilyen vagyok, próbálnék elrugaszkodni, felszállni a magasba, de akkor valami visszahúz a mélybe, a saját földszintes csip-csup valóságomba.

Így aztán észreveszem, mi több, szóvá teszem, hogy Szombathelyen a Magyar utca és a Petőfi Sándor utca kereszteződésénél sikerült úgy megépíteni a bicikliutat, hogy az valamiért nem kereszteződik a járdával, csak jóval odébb. Így csak jókora kerülővel van átjárás, illetve kerülővel lenne, ha azok a fránya városlakók betartanák a szabályokat, és nem keresnék mindig a kiskapukat, ami jelen esetben a füvön való átkerekezés vagy átgyaloglás. Illetve fű már nincs, csak amolyan földutacska, ami csapadék esetén átmegy dagonyába.

Az egész konstrukciós hiba kijavítható lenne néhány négyzetméter aszfalttal, de nyilván nem történik meg, kit érdekelnek az ilyen apróságok, amikor a mindent eldöntő, végső összecsapásra készül a Jó és a Gonosz.

Miközben ezen elmélkedtem, mellettem néhány méterre egy viharvert „Lovas fogadó” táblán akadt meg a szemem.

Hol van a városban lovasfogadó? Mutat a tábla valamerre? Mikor került ide? Ha már nem aktuális, miért nem szedte le valaki? Aztán legyintek, és belátom, hogy nevetséges vagyok, alapból is hülyeség elkopott lovasfogadó táblával foglalkozni, nem is beszélve arról az időszakról, amikor Háború és Béke a tét.

És Nagy Feró és Molnár Áron? – kérdezitek, amire meg nem válaszolok.