A hely és az idő problémáját vizsgáltam meg.

„Most jöttem egy csillagász konferenciáról Budapestről, ahol megvitattuk a Nap és Föld közötti ingyombingyom együtthatót” – mondta egy fickó az asztalnál, de az ingyombingyom helyett valami nagyon kacifántos matematikai fogalmat használt, amit életemben nem hallottam azelőtt, és utána sem.

Majd ránk nézett, és jelentőségteljesen hozzátette: ez az együttható egyértelmű a Föld és a Hold viszonylatában, de az említett konferencián nagy viták voltak arról, mi a helyzet a Nap és a Hold relációjában.

„Lássuk, ki mit gondol erről!” – mondta felvillanyozva, majd határozottan rámutatott egyikünkre a teremben.

Akkor merült fel bennem, hogy talán rossz helyen vagyok.

Tizennyolc éves voltam, még nem tudtam, hogy mérnök leszek-e, vagy valami a mostanihoz hasonló haszontalan, így lelkesen jártam mindenféle előkészítőre, és valamiért tagja voltam a pécsi helytörténeti klubnak is, ahova aznap szándékoztam beüln

Korábban változatos előadók voltak mindenféle témákból, de sem a csillagászati előadás, sem az említett titokzatos együttható nem illett a pécsi helytörténet körébe. A résztvevők – akik kifejtették véleményüket a Föld–Hold viszonylatról – is ismeretlen fazonok voltak.

„Ajjaj, valamit megint benéztem” – vontam le a következtetést, és amikor hozzám ért a kör, és nekem kellett volna okosat mondanom asztrofizikai szempontból, zavartan elnézést kértem, felálltam, és meglehetősen udvariatlanul faképnél hagytam a társaságot.

Néhány héttel később egyébként hasonlóan járt egy helytörténeti csoporttársnőm is, aki valószínűleg szintén nem követte, miként variálták át az időpontot és a helyszínt a városi TIT-ben.

Ő a kaktuszkedvelők baráti körébe cseppent akaratlanul, de ellentétben velem, nem hagyta ott a találkozót, és lelkesen számlálta a tüskéket. Igaz, neki nem kellett asztrofizikai egyenletet megoldania.