Arra jártam, lefotóztam őket.
Néhány nappal ezelőtt a balatonfenyvesi strandon jártam. A strandról most nem beszélnék hosszan – röviden is alig.
Kellemes, tipikus déli part, ráadásul ingyenes. A víz sekély, több száz métert lehet benne gázolni, és még mindig csak térdig ér.
Ideteszek néhány fotót, és tudni fogjátok, miről van szó.
Főszezonban két-három éve jártam utoljára a tónál, és nagyon kíváncsi voltam, mennyire igazak vagy hamisak a tóparti vendéglátóhelyek drágaságáról szóló hírek.
Nos, ahogy látjátok: igazak is, meg nem is.
Ezek a büféárak kétségkívül felette vannak egy olcsóbb vidéki étterem árszintjének, de alatta maradnak egy szombathelyi vagy pécsi belvárosi vendéglátóhelyének.
Az is igaz, hogy egyszerű, fapados büfékről van szó, kicsit balkáni feelinggel, de összességében mégis kulturált. És hát mégiscsak Balaton-part.
Ha megnézitek az árakat: két embernek, ha leül enni, pillanatok alatt összejön egy 10–15 ezer forintos számla.
De mégis azt kell mondanom: nem a Balaton a drága, hanem az ország.
Vagy talán még az sem – hiszen egy tengerparton biztosan nem úsznánk meg ennyiből.
Egyszerűen keveset keresünk. Ennyi.







