Két értelmezés is eszembe jutott.

Ezt a fotót már korábban kitettem a Facebookra , de akkor hiányzott a kontextus, no meg éppen a választás utáni hétfő reggele volt; gyanítom, nem érte el sem a Facebook algoritmusának, sem a ti különbejáratú ingerküszöbötöket.

Valószínűleg most sem fogja, de kitartó típus vagyok.

Szóval ennek a fotónak az lett volna az eredeti üzenete, hogy lám, milyen erős a természet: betonozhatunk, térkövezhetünk, telepöfékelhetjük a levegőt gázokkal, telecsorgathatjuk a vizeket méreggel, teleépíthetjük a bolygót akkumulátorgyárakkal, egy percig sem kétséges, hogy ki a gyengébb és ki az erősebb.

És ebben van valami megnyugtató.

A fenti, roppant filozofikus mondanivalómat ugyanakkor elnyomta egy másik szimbolika, amit a választási eredmények hoztak ki belőlem.

Hogy ami nagyon erős, az utat tör magának, hiába beton és kövek, meg nem állítja semmi. Ami láthatatlan volt, az most látható. Életerő, szabadságvágy stb.

Legalábbis valami ilyesmit vizionáltam bele ebbe a képbe, talán egyedüliként, amit mellesleg az urna felé ballagva készítettem.

Kiválaszhatjátok, melyik értelmezés áll közelebb hozzátok. Vagy írhattok egy harmadikat.