Amikor leszálltunk a géppel, sőt már a gépen tudtam, hogy valami rendkívülibe cseppentem.

2019-et írtunk, a helyszín pedig Kína déli nagyvárosa, amely leginkább Kanton néven szerepel a magyar földrajzkönyvekben, de a helyiek ragaszkodnak a kimondhatatlan és megjegyezhetetlen Guangzhou névhez.

Nem untatlak benneteket azzal, hogy hogyan és miért kerültem akkor oda bő két hét erejéig. Annyit azonban elárulok, hogy próbára tett bennünket ez az ország. Hullámhegyeket és -völgyeket éltünk át, miközben belevetettük magunkat a mindennapok Kínájába, ami semmi máshoz nem hasonlítható, és egészen biztos vagyok benne, hogy teljesen más, mint az a kép, amely bennetek él.

Azt hiszem, máig nem tudtam feldolgozni a látottakat. Sejtettem, hogy más világ lesz, hogy mások lesznek a méretek, de azt nem, hogy ennyire.

A Berzsenyi Könyvtárban fellelhető akkori legfrissebb útikönyv azt írta, 6 millió lakosa van a városnak (közel négy budapestnyi), de mire odaértünk, már 18 milliót olvastunk az interneten.

A könyvben négy metróvonal szerepelt, megemlítve, hogy javában dolgoznak a többin. Nos, a munkálatok meglehetősen szorgalmasan zajlottak, mert mire odaértünk, már 13 üzemelt, és azóta – kapaszkodjatok! – újabb hat indult el. Kanton metrószerelvényein naponta 8–10 millió utazás történik, kétszer annyi, mint Londonban.

Felfoghatatlan, ahogy az élet más vetületei is.

Mindezek az emlékek onnan törtek a felszínre, hogy az internet elém pakolta a világ legnagyobb városainak 2025-ös listáját. Ez valójában a városi övezetet jelöli, vagyis az összefüggő, sűrűn lakott, fejlett infrastruktúrával jellemezhető területet.

Nos, ezen a listán áll az élen Kanton (Guangzhou) és vonzáskörnyezete a maga 72,7 millió lakójával.

Merthogy időközben összenőttek a szomszédos városok: Sencsen, Fosan, Hongkong, Makaó és a többiek a Gyöngy-folyó deltájában.

Ezek közül mi – Kantonon kívül – Sencsent, Fosant és Hongkongot látogattuk meg, az előbbit egy, az utóbbit néhány nap erejéig.

Akkor még nem tudtuk, mit is látunk pontosan, csak azt, hogy valami más ligába cseppentünk, ahol az európai koordinátarendszer összes kategóriája érvényét veszti. Gondoljatok bele: csak ebben a városi övezetben nyolcszor annyian élnek, mint Magyarországon, gazdasági teljesítménye pedig körülbelül tízszerese a teljes magyar GDP-nek.

Amikor a közgazdászok a 2008-as gazdasági világválság okait elemezték, a Wall Street-i fiúk mellett arra is rámutattak, hogy a világgazdaság motorja ma már Ázsia, de a nyugati emberek nem akarják ezt elhinni: úgy gondolkodnak, élnek és fogyasztanak, mintha még mindig körülöttünk forogna a világ.

Visszamennék még egyszer? – Talán.

Szívesen élnék ott? – Nem.

Egyrészt mert mérhetetlenül kívülállónak éreztem magam, másrészt mert miközben ezeket a sorokat írtam, egy merész asszociációval eszembe jutott az Element of Crime „Mittelpunkt der Welt” című dalának refrénje, amely szerint: „ahol állsz a lábadon, ott van a világ közepe”.

(A fotók Kantonban, Sencsenben és Hongkongban készültek.)