Csányi Sándor nem egy népszerű figura.

Nem vagyok borász, de ha az lennék, bizonyára büszke lennék a termékeimre, és a palackokon feltűnő helyen szerepeltetném a nevem, mint afféle védjegyet.

Merthogy, ugye, így tesznek a valamirevaló borászok. Akik nem borosak közületek, azok is ismerik a Bock, Gere, Dobosi, Sauska, Bolyki, Takler, Laposa, Tiffán stb. neveket.

A név kikacsint a palackról: önmagában marketing, jó esetben áruvédjegy.

Rosszabb esetben riasztó tényező.

Néhány nappal ezelőtt találkoztam az Aldiban ezekkel a villányi borokkal, amelyek azzal hívták fel magukra a figyelmet, hogy a pincészet nevét nagy szerényen elrejtették. Nem a tulajdonossal vagy a borásszal igyekeztek kelletni magukat, hanem a földrajzi tájegységgel.

Ami már csak azért is szokatlan, mert ár alapján az alsó-középkategóriáról van szó, ahol azért illik feltüntetni a gyártót.

Aztán amikor megfordítottam a palackot, választ kaptam mindenre.

A cabernet franc (és társai) a Csányi Pincészet termékei, és a marketingesek valószínűleg úgy gondolják: ez a név inkább elveszi a kedvet a vásárlástól, mintsem meghozza. És valószínűleg igazuk van.

Csányi Sándor neve nem cseng jól – nemcsak azért, mert irigyelnénk a 750 milliárd forintos vagyonát (irigyli a fene), hanem mert meglehetősen vitatott személyiség. Nem tudom, ti hirtelen tudtok-e felhozni valamit a javára.

Villány környékén és Baranyában sincs túl jó híre. Azt pletykálják, hogy a 300 milliárd forintból épülő mohácsi híd neki, illetve az élelmiszeripari cégeinek épül, ami sok mindent megmagyarázna – aztán persze a fene tudja, mi az igazság.

Én először 16 évvel ezelőtt futottam bele a nevébe Villány közelében, amikor a milliárdos a nagyharsányi szoborpark környezetét túrta fel, amivel nem nyerte el a helyiek szimpátiáját.

Akkor megfogadtam, hogy gondosan kerülöm a pincészet borait, így nyilván nem tudom, milyenek az aldis csányik. Ragaszkodom a kis, külön bejáratú előítéleteimhez.