Negyed évszázada a városlakóké, de sokan még mindig nem tudnak róla.

Gyorsan elárulom, hogy ez a bejegyzés a múltkori szombathelyi atlétikapályás írás folytatása – vagy inkább spin-offja.

Akkora hullámokat nyilván nem ver majd, de nem is ez a cél.

Szóval amikor a képeket készítettem a szétrohadt és leszakadó nézőtérről, lefotóztam a két táblát, amelyek már korábban is megakadtak a szememen.

1.

Az egyik arról tájékoztat, hogy annak idején az Ifjúsági és Sportminisztérium 53 millió, a Vas Megyei Területfejlesztési Tanács pedig 6,6 millió forinttal támogatta az építkezést. Gondoljatok bele, hogy ma mire lenne elég ennyi pénz. Még akkor is lótúró, ha belekalkuláljuk az inflációt. (Egyébként azt tudtátok, hogy a sport jelenleg a Honvédelmi Minisztériumhoz tartozik?)

2.

A másik tábla arról tájékoztat, hogyan és mikor lehet használni a Sugár úti pályát. Kevésbé közismert, hogy a létesítmény nyitva áll mindenki előtt; biztosan sokan vannak, akik nem mernek belépni, mert túl komolynak és professzionálisnak tűnik.

Ráadásul délutánonként és esténként – szerencsére – sokszor van edzés, és a profik, félprofik jelenléte nem mindig inspiráló az olyan „hóttamatőrök” számára, mint amilyen én vagyok. Fogalmazzunk úgy: más a testfelépítésük, mint az enyém.

Az idő- és egyéb korlátozásoktól eltekintve kiválóan lehet futni a műanyag borításon, és a létesítménynek varázslatos hangulata van napfelkeltekor és napnyugtakor. Nézzétek meg!

Ettől függetlenül sajnálom, hogy az egykori, a kórházzal szembeni SZSE-pályát „elengedték”. Az nem volt ennyire flancos, viszont a nap 24 órájában lehetett körözni a salakon, utána kifeküdni napozni a fűre vagy kapura rugdosni a bőrt.

Az történt, hogy a szomszédban épült teniszközpont miatt elvettek belőle egy területet, így kör helyett már csak egy U-betű maradt, ami nem túl ideális a futáshoz.

Aki futni akar, az persze máshol is tud – mondjuk a Sugár úton vagy bárhol –, de ezért sajnálom.