Talán az ember nem az, aminek látszik.

Vizsgálat indult azoknak az állításoknak az alapján, miszerint olasz „turisták” akár 70 ezer angol fontot (kb. 30 millió forintot) is fizettek azért, hogy a boszniai háború alatti „vadászutakon” embereket lőhessenek le – közölte a londoni LBC rádió.

A „turistákat” azzal vádolják, hogy az 1990-es években Szarajevóba utaztak, ahol saját szórakozásukra részt vettek a városlakók lemészárlásában.

A milánói ügyészek által indított ügy szerint az emberek „hétvégi kirándulásokra” repültek Triesztből Belgrádba egy szerb légitársasággal, ahol „mesterlövészként” a fent említett összeget fizettek azért, hogy ártatlan városlakókra lövöldözhessenek.

A „vadászok” többet is fizettek, ha gyermekeket akartak megcélozni.

Ezio Gavazzeni milánói újságíró most egy 17 oldalas dokumentumot nyújtott be a bírósághoz, Guido Salvini volt bíró és Benjamina Karic, Szarajevó volt polgármestere (2021–2024) támogatásával.

A vádak a szlovén filmrendező, Miran Zupanic 2022-es dokumentumfilmjében „Sarajevo Safari”-ban jelentek meg először nyilvánosan. A rendező azt állította, hogy olaszok is voltak azok között, akik – más nemzetiségű emberekkel együtt – fizettek azért, hogy Szarajevóba utazhassanak és ártatlan civileket gyilkolhassanak.

A feltételezések szerint a „vadászokat” Szarajevót körülvevő dombokra szállították, és onnan vették célba a járókelőket.
Gavazzeni azt feltételezi, hogy annak idején akár 100 turista is részt vehetett az embervadászatban.

Azt már én teszem hozzá, hogy számomra a délszláv háborúk máig arra figyelmeztetnek, hogy az emberek hihetetlenül könnyen manipulálhatók, és egy látszólag normálisan működő európai országnak sem kell sok, hogy egyik napról a másikra földi pokollá váljon – és talán az ember sem az, aminek látszik.

Érdekes egybeesés, hogy éppen a vége felé tartok egy skót, amúgy nagyon jól megírt kriminek (Valarie McDermid: The Skeleton Road), amelynek a hátterében szintén a délszáv háború és annak borzalmai húzódnak.