1.

Párhuzamot vonva a ’48-as eseményekkel a Miniszterelnökséget vezető államtitkár [Lázár János] hangsúlyozta: „nem vagyunk erőtlenek, nem hagyjuk magunkat, jó lesz, ha Brüsszel tanul Bécstől és megtanulja, hogy a szabadságszerető magyaroknak senki nem diktálhat”.
A magyarok túl sokáig éltek nagy birodalmak alattvalóiként, hol a török, hol a Habsburg, hol a szovjetek alattvalójaként, így „nem volt nehéz dolga annak, aki a rendszerváltozás idején arra próbált rávenni bennünket, hogy új gazdát keressünk, immáron Brüsszelben vagy Washingtonban” – fogalmazott. És bár a kormányt sokat támadják, mert a magyar ügyért hajlandó bárkivel szembeszállni, úgy gondolja, „jó lesz, ha Brüsszel tanul Bécstől”. (MTI, 2014. március 15.)

 

2.

A hazai állami fejlesztéseket 97 százalékban uniós forrásból valósítják meg, ami azt bizonyítja, hogy az EU költségvetése elsősorban a tagállamokban hasznosul – emelte ki Szűcs Tamás, az Európai Bizottság magyarországi képviseletének vezetője. (Vg.hu)

 

Nem vagyok egy vak EU-hívő, de nagyon halkan meg kell kérdeznem azért Lázár Jánost, hogyha nem lenne Brüsszel, ezekben a hetekben, hónapokban mi a túrót avatna kis  barátaival a kampányban.

Mindeme anyagi vetületek mellett is persze nettó kreténségnek tűnik a Bécs-Brüsszel párhuzam.

Mintha a politikusok a nemzeti ünnepeken azon versengenének, ki tud nagyobb hülyeségeket mondani.

Lázár eme eszmefuttatása mindenképpen dobogóesélyes, de még messze nincs vége a napnak.