Vidéki bugris a fővárosi klotyón


A vidéki bugris (én) gyanútlanul bemegy a trendi budapesti vendéglátóhely mosdójába, és egy másodpercen belül három dolgon is elcsodálkozik.

1. Meglátja önmagát önmaga mellett életnagyságban. (Az ajtó melletti falon jobbról egy bazi nagy tükör van felszerelve.)
2. A mosdókagylók helyett fazekak sorakoznak a bejárattal szemben. (Valójában mosdókagylók, hi-tech, fotocellás csapokkal.)
3. Egy hölgy lép ki az egyik fülkéből. (Koedukált a mosdó, nincs külön férfi és női részleg.)

A bugrisságát tetőzendő, lefotózza mindezt (a hölgy kivételével) és kirakja a blogra.

Kiegészítés: Az egész dizájn-mizéria körül mindig olyan kettős érzésem van. Egyrészt abszolút sznobságnak és pazarlásnak tartom, hogyha egy helyre olasz dizájn-világítást szerelnek mondjuk úgy ötvenszeres áron, csak azért, hogy egy kicsit elkápráztassa az embereket. Ugyanakkor meg mégiscsak jó, hogy el akarnak engem kápráztatni, és az elkápráztatást nem a Praktikerből vagy a Tescóból akarják megoldani.


mm

Névjegy: Józing Antal

1964-ben születtem Komlón, Pécsen voltam középiskolás, de főiskolás korom óta Szombathelyen élek. Megannyi munkahelyen megannyi mindent csináltam, leginkább tanítottam és újságot írtam. Négy évtizede dolgozom a médiában. Írtam papírba és elekronikusba, írtam nagyon kicsibe és nagyon nagyba, voltam szerény külsős és voltam komoly főszerkesztő. Mindig szerettem a magam útját járni.

Megjegyzés hozzáfűzése