Azt is szeretem, amikor egy nagy cég négyszámos ügyfélszolgálatát hívom. Először szól egy kis zene, majd megnyugtatnak, hogy helyi díjazású a hívás és hogy minőségbiztosítási okokból az egész beszélgetést felveszik. Nagy választásom nincs, tehát hallgatom tovább a műsort, amely azzal folytatódik, hogy melyik gomb megnyomása után mit tudok elintézni.

Hogy egy kis izgalmat is vigyenek a dologba, a számokat randomban mondják be. Én figyelek nagyon, de amit én akarok, azt egyik gombbal sem lehet elintézni. Mág a közelében sincs ilyen.

Megvárom az utolsó számot is, ami általában egy hús-vér ügyintézővel való beszélgetés lehetősége.

Itt viszont ilyen nincs. Hallgatok bután tovább, mikor elismétlik az egészet angolul is.

Aztán csendben leteszem.

Ez az egyetlen céges szám van megadva az interneten.