Éjszaka a bécsi reptér érkezési csarnokában. Várakozva figyeljük a lengőajtót, közben mindenki másként próbálja eltölteni az időt.

A mellettünk levő szláv fiatalok például nevetéssel.

Mivel oroszból nem mindig voltam ötös (konkrétan általában kettes), így nagyon felületesen értem, hogy éppen mi a móka alapja.

Azt a fél percet viszont nagyon is értem, amikor egyik magyar ismerősük nyelvét parodizálják.

„Szeretlek, Kerekes” – mondják többször is, hogy aztán percekig ezen derüljenek.

Nekem meg erről eszembe jut egykori főiskolás barátom, aki azon csodálkozott, hogy a csehek hogy bírják nevetés nélkül megállni, amikor egymással beszélgetnek. Merthogy alapból annyira viccesen hangzik a cseh nyelv.

A szláv fiatalok egyébként egy hölgyet vártak a repülőtéren, akivel aztán németül folytatták a társalgást.

Bábel, monarchia, 21. század.