Valamit nem csinálunk jól.
Ahhoz képest, hogy ötméterenként pékség nyílik a szombathelyi belvárosban, ma két kilométert gyalogoltam délelőtt, hogy fél kiló kenyeret tudjak venni.
Délelőtt 11-kor lazán elindultam a belvárosból hazafele, hogy majd beugrom valahova, lerendezem ezt az apróságot.
Ehhez képest két pékségben már nem volt normál fehérkenyér, a harmadik meg zárva volt.
A negyedik megállóm egy kisebb ábécé volt, ahol két háziasszony kihallgatott cseteléséből megtudtam ugyan, hogy miért fogja elbukni a Fidesz a következő választásokat (pont azokkal a törzsszavazókkal csesznek ki sorozatban, akikre számíthattak eddig), de kenyeret itt sem vettem, egyrészt mert az egész vásárlói környezet gusztustalan volt, másrészt meg csak összetapogatott maradék kenyér lapult a polcokon.
Végül is visszakutyagoltam a Borostyánkő Spar áruházába, ahol – 15 percnyi sorban állás után – megoldódott a problémám.
Ilyen nehéz volt elkölteni 140 forintot.
Mondom, hogy nem csinálunk valamit jól.
Szerintem máskor nyugodtan vegyél kenyeret a Sparban.
Sok minden elmondható róla, pl. hogy drága, de az mindenképpen pozitívum, hogy a Ferrosüt kenyereit, zsemléit, kiflijeit is árusítja, ami árban és minőségben is veri szinte az összes többi sütőipari cég borzalmait (a békebeli időket idézik). Már persze, ha szeretitek.
A pékségek nagy része éppen olyan felfújt vacakokat árul, amiket mindenhol kapni lehet. Gondolom azért, mert erre van igény.
Alapjáraton a Sparba járok, de azt hittem, ma tudok egy rövidebb utat és egy rövidebb sort.
Nem tudtam.
Visszapingelés Kötelező magyar karácsonyi stressz | jozing