Nemsokára indul a Magyar Televízió háromdimenziós adása – hallom a nagy bejelentést az esti híradóban.
A bejelentést homályos, önmagukhoz képest elcsúszott mozgóképek illusztrálják, bemutatva, milyen is egy 3D-s adás.
Én résen vagyok, ugrom a polchoz, ahonnan lekapom az ott porosodó papírszemüveget, melyet még fiam hozott haza egyszer a moziból. Büszke vagyok, hogy emlékszem, van itthon ilyen.
És ülök a tévé előtt az idióta piros/zöld vacakban, a hír még tart, én meg várom, hogy kirajzolódjanak a térhatású képek. De nem rajzolódnak.
Kell egy kis idő, amíg leesik, hogy az ötezer forintos tévém nem tökéletes a 3D-s adások vételére.
Kicsit ostobán érzem magam, de aztán csak legyintek, hogy hát igen, van, amikor nem gondolom végig a dolgokat.
Az objektivitás (és hogy az olvasók előtt kicsit emeljem a megtépázott műszaki tájékozottságomat) miatt közlöm: nem olyan rég egy nagy műszaki áruházban nézegettem ezeket a 3D-s, több százezer forintos tévéket.
Azt már megint csak halkan mondom, hogy majdnem ugyanazt láttam, mint ma.
Nem lesz olcsó mulatság meggyőzni az embereket, hogy ennek van értelme.
Közpénzből pláne…
Ha akkora buli lenne a 3D-s tévé, gondolom már rég bevezették volna a kertévék.
Addig nem vezetik be, amíg nincsenek hozzá tévék meg filmek.
Akkor mi fog menni a mtvben háromdében? A híradó?
Lehetne parlamenti közvetítést is adni 3D-ben, és rögtön kombinálni mozgásvezérelt játékkal – felveszed a digitális kesztyűt, és behúzhatsz nekik.
Egy alkalommal volt szerencsém találkozni a 3D tévével kapcsolatban személyesen. Egy szombathelyi műszaki áruházban a készséges eladó még segített is feladni a szemüveget. A homályos/szellemképes/duplánlátható/stb… kép semmit nem változott.
Lelkendezett, hogy ugye milyen jó?
Először visszakérdeztem, hogy valamit rosszul csinálok-e.
Nem, dehogy, így tökéletes.
Ráhagytam. Tisztelettudóan méregettem a képernyőt egy kicsit még, aztán megköszöntem a lehetőséget. Most már tudom, hogy nem csak az árak miatt érdemes várni a 3D-vel.
A 3D-vel kapcsolatos kétkedéseim valamikor a tavasszal erősödtek fel.
Várakoznom kellett egy bécsi bevásárló-központban, és az időt részben az ottani hatalmas, kétszintes Saturn áruházban töltöttem el.
Bolyongtam ide-oda, míg végül az egyik távoli, kissé poros és gyakorlatilag embermentes zugban rábukkantam a 3D-s szekcióra.
Először alig akartam elhinni, hogy ennyire nagy az érdektelenség az új technológia iránt, amelytől a megváltást várja a filmipar és s tv-gyártók. De tényleg ennyire.
Feltettem a szemüveget, nézegettem a baromi drága készülékek baromi drága műsorait, hogy megállapítsam, ennek így egyelőre nem sok értelme van.
Várni kell vele, mint az alternatív energiás fűtésekkel.