Minap azon elmélkedtem, hogy egész iparágak épültek az autósok lehúzására.
A mai világ a mozgásra épül. Mozog az áru, Afrikából Amerikába, Budapestről Szombathelyre, mozog az ember, Magyarországról az olasz tengerpartra, mert az a sikk, és mozog a munkaerő, mert nem akar éhenhalni.
És ha mozog, akkor autóval, mert sokszor ez a racionális, és sokszor meg azért, mert az autó menő dolog.
Az utóbbi időben háromszor nyúlhattam a zsebembe mélyen azért, mert autóm van: először új jogosítványt kellett csináltatnom, aztán az autót elvittem a műszaki vizsgára, tegnap meg a téli gumik helyett nyáriakat rakattam fel.
Miközben a pénzt perkáltam a gumisnál, arra gondoltam, hogy az állam és a piacgazdaság milyen ügyesen rátelepült a magyar ember autójához való irreális vonzódására.
Mindenestre a szombat déli napfény már a kerékpáromon talál. Büszkén nyomom a pedált Szombathely és Bük között, hogy
1) Stílszerűen kerékpáron érkezzem egy zöld rendezvényre
2) Letudjam a hétvégi mozgásomat
3) Megspóroljam a benzinpénzt
4) Megmutassam, hogy nem olyan fontos az autó
5) Hogy belemerüljek a napfénybe, természetbe, tájba, magamba
Ez utolsó pont például igen érdekes. Ha autóval megyek, ugyanaz a vidék csak egy elmosódott folt, színek gyors váltakozása, míg kerékpárral tapintható a realitás.
Alig hagytam el Szombathelyt, kapásból ezzel a képpel találkoztam. Autóból semmi ilyenre nem emlékszem:
Aztán hosszabbat időztem Salköveskút és Acsád között, hogy egy kicsit szippantsak az erdő valóságából is.
Mikor a nap végén visszaérkeztem Szombathely, kissé cserepes volt ugyan a szám, zsibbadtam hátul, és holnap valószínűleg érezni fogom az lábizmaimat, de nem vitás, hogy sokkal szebb lenne a világ, ha a négy, hanem a kétkerekűekre épülne. Naiv gondolat persze, de egy blogban elfér.
Ugyanez a helyzet, ha az ember nem bringával, hanem gyalog meg ugyanazon az útvonalon. Hogy miket fel lehet úgy is fedezni. 🙂
Így igaz. Csak gyalogolni nem szeretek annyira, mindig elvesztegetett időnek érzem.
Tudom nincs igazam.
A bringa jó kompromisszum.
A gondom a bringával, csak az, hogy leteszem valahova, megnézek valami érdekességet és mire visszaérek már csak a hűlt helyét találom! Rászántam magam, hogy egy tisztességes robogót vegyek, aminek az ára egy rozogább kocsi ára volt, beraktam a garázsba, és egy reggel láttam, garázsajtó kifeszítve, robogó eltüntetve…
Épp ezért azt gondolom, jó cuccot nem érdemes venni, rossz bicajjal meg nem lehet természetet járni.
Gondolom, Te is gondosan elzárod a bringád otthon, vannak akik a lakásban tartják…
Én kb. 20 éve napi rendszerességgel bringával járok Szombathelyen, még egyszer sem lopták el.
Igaz, soha nem sajnáltam a pénzt a néhány ezer forinttal drágább zárokra.
Szerintem a vidéki kirándulásokhoz nem kell különösebb csúcsgép. Az enyém 4-5 évvel ezelőtt 30 ezer forint körül volt. Igazából városba meg padkázásra való, de az országúton is elbattyog.
Szerintem a biciklizés nem annyira pénz, mint elhatározás kérdése.