Nem ritkán az az érzésem, hogy a környezetvédők hajlamosak túlreagálni a problémákat, egyszerűen azért, mert túlértékelik az embert és lebecsülik a természet alkalmazkodó-képességét.
Az ember ugyanis törpénél is törpébb ebben a világban, a természet akkor teszi zsebre, amikor akarja.
Egyik legszebb példa erre Csernobil, mely alaposan megrázta az emberiséget, de a természet láthatóan elintézte egy tudomásul vételes vállrándítással.
Kissé más dimenzió, de idekívánkozik tegnapi felfedezésem. Egy harkály beköltözött a szomszédos tűzfal hungarocell szigetelésébe.
A madár láthatóan jól érzi magát. Könnyen dolgozható anyag, kiváló hő- és hangszigeteléssel, köszöni szépen, dolgozik az ügyön.
Tanulság: ha valakit mindenáron félteni akarunk, ne a jegesmedvéket és fakopácsokat féltsük, hanem a gyengébbik fajt: magunkat.
Ekkora butaságot hogy lehet leírni? Pár száz évvel ezelőtt a 1,5 milliárd ember még tényleg törpének számított, de a jelenlegi közel 7 milliárd már nem az… Ha nem tennénk semmit környezetünk megóvása/romlási ütemének csökkentése érdekében, szerinted mi lenne a harkállyal és mi lenne az emberekkel? Az emberek előbb túlélnénk mint a harkály…és akkor ki is a gyengébb?