Miközben igyekszem utólag kutyaügyben tájékozódni, eszembe jutott, hogy Londonban divatba jött a gyermekpóráz.
Azt nem mondom, hogy tömegével van, de azt sem, hogy ritka látvány az az anya, aki a csemetéjét pórázon vezeti.
Először azt hittem, hogy poén, a tizediknél már nem ezt gondoltam.
Ez az egész kutya ügy megint egy jó téma. Lám-lám, milyen fontos ügyekkel foglalkozik a város elöljárósága! Itt könnyen gyorsan lehet látványos eredményeket , büntetéseket elérni, ezek megfelelő publicitásával, a lakosság szimpátiáját megnyerni. Aztán nyugodtan hátradőlni a hivatali székben ezzel a gondolattal: „most legalább látják mennyire szívünkön viseljük a lakosság sorsát” .
Egyébként a kutyaszar valóban rosszul mutat az utcákon, meg a parkokban.
Ennek ellenére úgy érzem, léteznek fontosabb ügyek is, ami nem csak néhány kutyaharapásos esetet, hanem mindenkit érint. Csak azokat nem lehet ilyen látványosan, valamelyik gazdasági csoport érdeksérelme nélkül elintézni.Tehát azok az ügyek továbbra is ott porosodnak a fiókok mélyén.
Kutyatulajdonosok meg viszonylag kevesen vannak. Különben is azoknak nincs érdekvédő csoportjuk, tehát nem fog egy szervezet sem tiltakozni. Így aztán kutyaügyben zéro tolerancia. Had lássa a nép, „mi aztán nem kukoricázunk”
A kutyatulajdonosok meg le vannak szarva. (Mert azt lehet. Épp most rendelkeztek róla.)