Újra két vállra fektetett a kísértés és én újfent nem tudtam kontrollálni magam.
Tegnap délután egy online antikváriumból – miután rájöttem, hogy nincs meg a könyvespolcon – megrendeltem Thomas Mann Varázshegy című regényét, kiegészítve néhány sci-fi klasszikussal, olyanokkal, melyeknek talán megvoltak valamikor, de elvástak az évek alatt, és én szeretném átadni őket fizikálisan is a következő generációnak.
Vétkemet újabb bűnnel terheltem ma délelőtt: a vasútállomáson megvettem az aktuális Time magazint, kissé unva már a provinciális sajtótermékeket.
Önkontroll és önkontroll – mondogatom magamban. Aztán persze megrántom a vállam, és azt hiszem, hogy jól teszem
Mely cikkek (legyen mondjuk kettő) tetszett a legjobban a Time-ban?
Erre csak később tudok válaszolni, ugyanis párhuzamosan olvasok egy rakás dolgot,közöttöü csak egyik a Time.
Egyébként azért akartam venni (és vettem is), mert kiváncsi voltam, hogyan látják a tengerentúlról Európa gazdasági vergődését (Olaszország is a szakadék szélén stb.).
Nos, erről egy kis mínuszos hírben emlékeznek meg.
Legnagyobb terjedelemben a brit sajtóbotránnyal foglalkoznak. Talán a napokban átrágom magam rajta. Tanulságos történet.