Hoppá, itt valami vagy valaki megváltozott. Tisztán emlékszem, hogy annak idején – és legyen ez az annak idején egy éve, öt éve, tíz éve vagy negyven éve – sokkal több rovar, bogár, pók és hasonló mászkált a világban.
A világ az utca széle, az útmente, a kert, erdők, parkok és hasonlók, pontosabban és tágabb értelemben minden, ami a szemem elé kerül.
Határozottan emlékszem a katicákra, krumplibogarakra, cserebogarakra, szitakötőkre, focibogarakra, pókokra és hangyákra, melyek állandóan és folyamatosan jöttek, hol itt, hol ott, apró testükben hordozva a világ folyásának bizonyosságát.
Most eltűntek. Vagy csak az én szemem romlik látványosan és több tekintetben.
Viszont csigákat láttam. Keltek át az úton.
Gyere ki Zanatra! Itt nyüzsögnek.:-)
Sok minden hiányzik az életemből, speciel a bogarak nem. De ha erdőben, mezőn sétálok még mindig látok érdekes állatkákat, nagy kék virágmezőként repkedő szép kék pillangókat….
Egyik nap mentettünk meg a járdán való méltatlan kipusztulástól egy szép lány szarvasbogarat, azáltal, h finoman, de határozottan betereltük a Történelmi Témaparkba. 🙂