A szombat reggeli bevásárlás nálunk általában a fiúk dolga. Kimondottan élvezem a feladatot, fiammal szinte mindig kalandos-kalandokba keveredünk, minthogy egyikünk sem az a kimondott plázakandúr.

A múltkor például nagy meglepetésünkre azt közölte velünk a húsos férfiú, hogy a darált húst ott helyben darálja, talán ezért nem látni a pult üvege alatt ilyen jelleg? készítményt.

Viszont 2-3 szombathelyi üzletben már egész jó kiigazodunk.

Ilyen a Borostyánk? melletti SPAR is, ahova ma egyedül mentem, és ahol a kenyeres polcok mellett hatalmas felfedezést tettem. Létezik olyan, hogy nagyzacskó! Eddig a félkilós, kilós kenyereket mindig belekínoztam egy kis – talán zöld bet?kkel dekorált – zacskóba. Elég hülyén néztek ki, mi tagadás.

De most, amikor megláttam a nagyzacskót, egyszerre dicsértem meg a boltot, hogy felismerte az igényeket, és magamat, a szemfülességem miatt.

Az újdonság és a siker feletti örömömet csak az csillapította valamelyest, amikor otthon megtudtam: a nagyzacskó a kenyerespult szerves tartozéka, immár id?tlen id?k óta. Én tényleg nem láttam eddig.