Finoman szólva sem vagyok az a pacsirta típus, de amikor összeszedem magam és beérek reggel nyolc felé a szerkesztőségbe, bekapcsolom a gépet, bekötöm a biztonsági öveket a székemben, akkor azért elönt valami kellemesnek bátran nevezhető érzés. És nemcsak azért, mert frissnek, szorgalmasnak és konstruktívnak érzem magam.
Ha kinézek az ablakon, akkor valami ilyesmit látok:
