Hej, haj, hogy örültem annak az utóbbi hetekben, hogy a kisebb-nagyobb lépcsőkön is le tudok menni biciklivel, úgy, hogy közben én sem töröm össze magam, és a kerék sem szenved maradandó károsodást. Áldottam nagy eszemet, bölcs előrelátó-képességemet, hogy annak idején megerősített felnivel vettem a járgányt.

Haj, hej, de örömöm téli búra vált a minap, mikor is egy lépcsőzés következtébe a fránya pedál odaütődött valahova, ráadásul valami kemény lehetett, mondjuk beton, és a pedálban levő tengely kissé kikezdte az őt körülvevő műanyag anyagi folytonosságát.

Mindez egyelőre nagy problémát nem okoz a gép működésében, amikor a talpam alatt érzem a kitüremkedő fémet, akkor átfordítom a pedált és vígan kerekezek tovább.

Mindazonáltal adódik a kérdés: vajon mit akart mindezzel közölni velem isten?